Lee Child AZ EGYETLEN LEHETŐSÉG könyvbemutatója mentrendszerűen érkezik idén tavasszal a Generalpress könyvkiadó gondozásában.
Az évente megjelentetendő 1 db új krimihez a Child testvérpárnak megint közösen kellett nekifutni, hogy bírják ötlettel. A szintén íróskodó Andrew Child megint Lee nevű bátyjával együtt jegyzi a vadiúj művet, közös harmadik kötetüket
Lee Child AZ EGYETLEN LEHETŐSÉG címmel.
Egységesített borítótervek alapján a friss kötet borítófülének tanúsága szerint vészesen közelednek a 4×7 elrendezésű teljességhez.
Az angol könyvcím ’No Plan B’ (’Nincs B terv’) a magyarnál frappánsabb. A könyv egy újabb ecsetvonással gazdagítja főhőse, Jack Reacher árnyalt portréját.
Jack Reacher alakja eddig is egy száz kilónál jóval több nettó izomhalom volt gyors észjárással. Tetejébe ő egy pörölyöklű, tagbaszakadt igazsághajkurászó. Katonai rendészként az általa elképzelt rendért sokat tett szóban és tettben, majd az írói akarat szerint leszerelt. Lakcíme nincs, lakása sincs, mosás helyett mindig új ruhát vesz. Önkéntes magános vándor az USA államaiban. Keresztül-kasul utazgatva bármerre is megy, nem keresi a bajt.
A baj keresi és találja meg Jack Reachert.
Neki minden apróságot észre kell venni. Vagy olyan váratlan helyeztek szemtanúja és sokszor részese, amik elgondolkodásra késztetik. Bonyodalomként most egy nőnek a közlekedési balesete adja a cselekmény indítását. Felvezetésként egy másik nő szegődik Jack Reacher mellé, ahogy a dolgoknak utána mennek. Az exkatona az első nő halálával kapcsolatos fura körülményekből akarja kihámozni a halál igazi okát. A másik nő pedig a volt férje fura halálának akarja megtudni az igazi okát. Mindkét elhunyt ugyanis szorosan kötődött egy intézményhez, egy USA állami börtönhöz Mississippiben. Annyira eldugott helység, hogy térképen nincs is rajta.
Gyanú szerint a börtönben szokatlan dolgok zajlanak.
A könyv az utolsó 20 oldalig adagolja és emeli – nagy tehetséggel – a feszültséget. Hogy mi a közös pont, ahová a legalább négy szálon futó esemény feltartóztathatatlanul fut? Amikor a lánc szemei egy adott napra időzítve kapcsolódnak? Ez egy Winson aprócska település folyóparti börtöne által meghirdetett konkrét esemény. Elkülönítve fut a négy szál, egymással párhuzamosan jól időzítve. A négy célból csak az egyik, egy kamaszfiú szerencsétlenkedő buszos utazásának a célja lett nevesítve.
A többi szál csak megy előre nagy tempóval = No Plan B.
Alig lehet tudni a dolgok miértjét. Bár a nyomozós sztorik jellemzője, hogy a kép mindig a végére áll össze.
Krimi lévén illetlenség lenne innen tovább menni.
Megjegyzendő, az író testvérpár nem kísérte figyelemmel a szerzőket érintő illendőség szabályának egyik elemét. Nevezetesen nem élni vissza a nyájas olvasó ’kiszolgáltatott’ helyzetével. Abból eredően, hogy csak a könyv olvasásával juthat elegendő információhoz. Aminek segítségével vagy képes azonosulni a történések fordulataival (netán izgulni a főhősökért), vagy nem. Nem csak azért nem, mert gügye. Hanem azért nem, mert az írók jelen esetben nem tekintik partnernek az eseményszövésben, csak dobálják az olvasóra a tényeket. Így az olvasó esélyt sem kap, hogy elképzelje a végkimenetet. A végén hirtelen jön egy másik véglet, zúdulni kezd
egy kábszer / képhamisítás / kamuékszer-gyártás sztori.
Megkoronázza mindezt egy illegális emberi szerv kereskedelem. Közülük bármelyik egy külön regény témáját simán kínálja. Ehhez képest petárdakészletüket az írók egyszerre robbantják fel, azt is hanyagul és elnagyolva.
A témapazarlást szűkszavúan /320 oldalon nagyméretű betűket használva/ viszik végbe.
Megkopott az írói lelemény, ezen az sem segít, hogy párba álltak össze. Jól mutatja ezt a felszaporodott és feleslegesen részletezett bunyózás. Egyre több a száma és egyre mélyül vele a verekedés brutalitása.
Lee Child korábban némi pedagógiával verette el Reacher nagymellényű ellenfeleit. Az „Egyetlen lehetőség” hangsúlya a kegyetlenségen van, a megnyomorításig zajló fizikai inzultusig. Könyv azoknak akik ilyet szeretnek.
