Jason Matthews A Kreml jelöltje című kémtörténete minden eddiginél magasabbra elemi a tétet.
A vörös veréb Dominyika Jegorova a CIA meggyőződéses kémjeként a ranglétrán ezredessé lép elő. Az SZVR igazgatójaként Oroszország külföldi hírszerzésért felelős vezérkémje.
Ebben a beosztásában Putyin elnök közvetlen környezetében hatalommániások, érdekhajhászók és szolgalelkűek közé kell beállni profiként, tűrni az egymás ellen és lehetőleg a másik rovására folytatott cselszövéseket, intrikákat. Hogy hogyan jutott el idáig a Vörös veréb kezdősztoritól, előbb el kell olvasni az ‘Árulás Palotája’ középső könyvet.
A cím mindent elmond arról, ami a magas vörös falak mögött zajlik, ez Moszkva közepén maga a zárt Kreml.
Az író nem rokonszenvez az új cárral, de az orosz néplélekben szinte szükség van cárokra. Putyin ezt jól látja és ki is aknázza.
A könyv statisztikája szerint – akik nem óhajtják úgy látni, mint ő – közel kétszázan balodaliak, szabadgondolkodók, újságírók vagy kegyvesztett oligachák mind fizikai megsemmisítés áldozatavá válnak. Ha kell, a választási törvény kijátszása, ha kell, helycsere a miniszterelnökkel az elnöki hatalom bebetonozásához, ha kell, az USA hírszerzési ügynöksége igazgatójának orgyilkos merénylete. Putyin minden hangszeren játszik. A történet nem kendőzi el a hatalom természetének lényegét.
Jason Matthews A Kreml jelöltje kötetében az író az orosz titkos akciók megkoronázásaként éppen a CIA igazgatójának orvgyilkosságával állítja fel az alaphelyzetet. Hogyan teljesüljön az, hogy egy orosz kémnek jó 10 éve beszervezve az USA haditengerészetének admirálisa tovább léphessen. A politika területén nem kisebbre ácsingózzon, mint a CIA igazgatójának a megüresedett székére.
Ha odakerül, életveszélyes folyományként egy perc alatt láthatja azon CIA kémek titkos listáját, akik amerikai megbízásból tevékenykednek szerte a világban, így Moszkvában is. Abban a minutában Verébnek vége.
Ki kit győz le? Ki lesz a gyorsabb és eredményesebb?
Az amcsik leplezik le időben a CIA kinevezésétől napokra lévő admirálist, vagy előbb jut el tőle az oroszokhoz az ellenük kémkedők titkos listája? Előbb bukik le a pénzért jelentő orosz vakond amerikai földön, vagy általa lepleződik le a szeretett hazája sorsának jobbra fordulásáért a CIA-vel is cimborálni képes orosz Díva?
A harmadik regényben igazán magasfokú a pörgés, tényleg lehet izgulni, és nemegyszer hajszál választja el a lebukástól bármelyik aktuális kulcsszereplőt. Ez orosz földön egyet jelent az árulóknak kijáró azonnali kivégzéssel.
Számos terepen zajlik a harc. Iráni titkos atombobagyártás meghiúsítása, észak-koreai atomfegyverkezés korlátozása, kínai atomfegyver fejlesztő tudós beszervezése, kurd felkelők orosz fegyverekkel ellátásának meghiúsítása.
Csupa aktuális esemény!
Közben akkorák a tétek, hogy a ‘Vörös veréb’ kötet vezérmotívumát adó – kémférfi tilos szerelme az általa futtatott kettős ügynök kémnővel – már nem tud elég erős kapocs lenni. A férfi közben – több nővel is – letér az útról, és alig bánja. A nő is ölel más férfit. Szép lassan belátják, hogy egy kémben a haza szolgálatának feladata a testi vágynál erősebbnek kell lennie.
Ez kitettség és túlzott kockázat. Így zárul a harmadik rész egy tragikus-romantikus halállal.
Az író mindkét kötetben megrajzol egy-egy közel hasonló, brutális fizikumú és állatlelkű orosz vallatótisztet is, akiket Jegorova maga tesz el láb alól. Hol fondorlattal végez vele, hol csak egyszerűen fejbe lövi. Finnyáskodni nem lehet, Putyin már a saját ágyába vitte és Jegorova ezredest testestül-lelkestül magáénak tudja. A nő jutalma külön rezidencia Putyin fekete-tengeri magánpalotájának óriási parkjában és egy luxuslakás Moszkva előkelő negyedében és Jegorova undorodva tovább szolgálja mániás célját, a rendszer szétzilálását.
A könyvek nyelvezete nyersebb lett, bár a Fazekas Lászlót váltó Orosz Anna fordító eufemizál.
Az orosz proszto pizgyec nem a lassan elfogadottá váló menj a picsába szókapcsolat eredetije.
Az első kötet után nem kívánkozott tovább olvasni a folytatásokat, de azok egyszerűen szembe jöttek a standokon. Sikert szimatolva azonos évben (tavaly) megjelentették mindkét folytatást.
A végén mégis megérte a három könyv a fáradságot. Feszültség volt bőven és az esendő emberek tömege sodorta a történetet. Egyetlen nagy tabló a hatalom természetéről.
Sok okulni maradt, miért lehet és kell harcba szállni a galádsággal és a despotizmussal. Hiányában a sötét oldal nyer és egyre mélyebbre jut a világ, ha ez – a világ mai állapotát tekintve – egyáltalán lehetséges.
