Ilyen a Boncz! – történetek Boncz Gézáról, amiket pályatársai és kortársai elmondásában fia Boncz Dániel gyűjtött össze egy karcsú könyvben. Benne több mint negyven történettel róla, vele, általa.
Most akadt a kezembe belőle példány egy antikvárium által frissen vett, beárazatlan kötetek legtetején. Nem ismertem. Magánkiadású kis példányszámban jelent meg és nem lett nagy marketingje (15 éves történet).
Gyorsan végigszáguldhat lapjain az olvasó, mert élvezet Boncz Gézáról még olvasni is. Őstehetség volt a humorban, fejében minden rögtön a fonákjáról került megvilágításba. Életünk kisebb-nagyobb ellentmondások, következetlenségek, rendezetlenségek halmaza, így Boncz Géza akárhová nézett, talált témát korlátlanul.
Egy kiapadhatatlan vicchozamú kút volt*
és az élet forrása táplálta. A humor sokszínűségét gőzerővel aknázta ki, a szófacsarások és a szóviccek bakugrásos asszociációival, helyzetkomikumokkal és kiszólásokkal. Éles volt a látása, még élesebb a nyelve.
Élettapasztalata alulnézetben mozgatta a fantáziáját, fáradhatatlan volt a viccgyártásban. Volt köztük alpári is, nem színpadra való piszkos is, viszont az élet sem egy szeptikus műtőben zajlik.
Pályatársai is ritkán menekültek úszták meg vitriolos humorát. Kivétel nélkül mindig megbocsátották neki ha nála pellengérre kerültek, mert ugyanakkor a legszerethetőbb figura volt és ő is mindenkit szeretett.
Ez főleg abban nyilvánult meg, hogy szórta a poénokat a kollégáknak is. Szabadon meríthettek belőle. Fellépés előtt, után és közben is. Lételeme volt a szórakoztatás, első számú dédelgetett közönség maguk a kollégák voltak. Mikrofon előtt a stúdióban vagy fellépés alatt a színpadon nem lehetett kuncogás, fuldokló nevetés vagy kirobbanó röhögés nélkül kibírni őt. Simán belevitte a többieket a(z amúgy tiltott) direkt tetszés nyilvánításba.
Kiszólásai a helyzetet, politikai hátteret kiaknázva aranyat értek.
A „szerjózsa minden irányában”, a „megbonthatatlan szovjet-magyar konzerv” „éljen az omnibusz tetején” és egyéb közszájon forgó mondásai a ’boncziádák’. Kegyetlen a múló idő, gyilkolja az emlékeket, a jókat is. Már nem működik a www.boczgeza.hu weboldal sem, átköltözött a közösségi portálra.
Szegedről indulni a főváros szórakoztatóipari fellegvárába nem könnyű feladat. Boncz Géza nemcsak hogy bevette ezt az erődöt, de zabolátlan poéngyártása felpezsdítette az ottani humort. Még Hofi Géza és Sas József is – igaz más-más közegben – de konzultáltak vele témák/végtermékek tekintetében. Humort gyártani sokan gondolják, hogy könnyű. Akinek faragni kell a poénokat, annak az is. De Boncz Géza más volt, neki inkább vissza kellett fognia magát… ’Hogy egy ember ekkora barom legyen ’- mondta róla Markos György tiszta szeretettel.
Ez a cikk gyenge próbálkozás hogy felidézze,
megidézze és emlékezze Boncz Géza világát.
Másképpen volt az agya bedrótozva, valamit átkötöttek vagy megpatkoltak ott bent. Ettől zseniális Boncz Géza humora. Szerencsénkre a magyar nyelv hozzá teret adott, nem sok ilyen nyelv van, tán még a francia. Egy kicsit.
Van benne Sándor Györgyből, Hofi Gézából, Alfonzóból. Meg az egész humor univerzumból egy nagy adag. Világháború idején született és ezredfordulón búcsúzott. De nem távozott el, csak éppen nincsen köztünk.
Továbbra is hallhatjuk humorát, mély hangját a többi híres kollégái körében, ízelítő belőle a gyűjteményből (ebből talán kiviláglik, hogy nem vagyok még közömbös sem, nemhogy pártatlan):
Mert Karinthy Frigyes után „humorban nem ismerek tréfát”.
Ha már korong, figurája a ’Csődörből vödörbe’ DVD kiadványban nézhető is. A címe biztosan Boncz ötlete volt.
Nem feledhető a kocsmai ’Telepohár’ Boncz Géza, Markos és György valamint Katona János szereplésével. Van belőle a DVD-n is. A kabaréműsorokban a folytatásokat csekély 10 éven át követelte ki a tévénéző közönség.
Végighaknizta az országot amikor még nem volt és amikor már elismert író és előadó volt. Szerette a humort és nem volt szűkmarkú vele. Nem kellett hozzá színészi tehetség, a szellemessége sodorta magával a közönséget.
Boncz Géza mint Csamangó Józsi bácsi nyílik meg.
A linkek eddig nem látott video felvételekre mutatnak Boncz Géza önfeledt adomázásaiból 5 évvel halála előtt.
* szóviccből a cikkben ennyire futotta… a könyvcím is egy áthallás, az LGT ’Boksz!’ című számának egyik sora ihlette. Vagy nem.

















