A manga és anime rajongóinak állóvizét tagadhatatlanul felkavarta a négy hete debütáló adaptáció, melyben immár élőszereplőktől kalauzolva merülhettünk el a legendás, hátborzongató és bizonyos értelemben úttörő fantáziavilágban.
Sok Mátrix rajongó meglepődik, amikor tudomására jut, hogy a virtuális valóság és a mesterséges(ített) intelligencia mozgóképesített illusztrálása néhány évvel megelőzte Wachowski-ékat.
Akárhogy is, az 1989-1991 közt startoló, sci-fi/kiberpunk manga műfajt mintegy berobbantó Ghost In The Shell nagy sikerrel indult. Olyannyira, hogy 1995-ben mozgóképesített formátumban, illetve hogy nevén szólítsuk, anime rajzfilmként teremtsen kultuszt.
Mindezt azért hoztuk szóba, mert az 1995-ben bemutatott Ghost In The Shell előzménye, kiegészítése, hangulati tükrözése a film, amiről most értekezünk.
A március 30-án bemutatott adaptáció cselekménye ahogy az eredeti anime verzió esetében is, az Őrnagy (Motoko Kusanagi – Scarlett Johansson) köré épül. A főhősnő fajtájának első tagja; egy terrortámadásból kimentett áldozat, akiből tökéletes harcost alkotnak azáltal, hogy kibernetikai műveletek eredményeként gépi testet építenek agya köré – egyedül az elméje emberi, minden más mesterséges. A különös, egyre inkább technológia-centrikus jövőben a módosított testek és tudatok világa is megszüli a maga bűnözőit.
Utóbbiak közül egy különösen veszélyes, emberi elméket irányítani képes hackert üldöz az Őrnagy és csapata. Miközben az ellenféllel való küzdelemre készül, Kusanagi rájön, hogy átverték: korábbi életét nem megmentette, hanem ellopta a testét gyártó létesítmény. Mindezt Rupert Sanders angol rendező (előző filmje a 2012-ben bemutatott Hófehér és a vadász) vezényletével, 110 millió dolláros büdzséből varázsolták filmvászonra.
Legyen szó akár remake-ről, akár adaptációról, az eredmény mindig kétesélyes a rajongói megítélés miatt. Sokan például nem biztos, hogy elsőre el tudják fogadni, hogy pl. az eredetileg félig bajtársi, félig mentor szerepet betöltő, kissé szófukar, bölcsész megjegyzésekkel sziporkázó Batou karakterét Pilou Asbæk testesítette meg. A filmet látva, nem vonjuk kétségbe a 35 éves dán színész képességeit, azonban az anime anno kevésbé laza, jóval szigorúbb karakterként ismertette meg velünk az őrnagy (szó szerint) objektív szemléletű partnerét. Ehhez képest némileg szentimentálisabb, kötetlenebb karakterré alakították Batou-t, viszont az Őrnagy jellemvonásaihoz, kétkedő és bizonyos értelemben törtető természetéhez tényleg hű maradt a film.
Ghost In The Shell
Az anime (máskülönben zseniális) steril, komor hangulatvilágát kicsit színesebbé és izgalmasabbá tették. Érezhetően csinosítgattak a Ghost In The Shell univerzum hangulatán és látványelemein, szinte kizárólag VFX-komponált díszletek, dekoratív látványelemek és tarka jelmeztár alkalmazásával.
Ez bizonyos értelemben az eredeti verzió rovására ment, hiszen pont annak keleti, művészi stílusát hígította fel a nyugatias alkotói motívumkirakós: lassított snittek, a modern környezet fényeire, járműveire hosszasan exponáló nagytotálok, drámaiságra kihegyezett zenei betétek stb. A látvány kifogástalan, a misztikum viszont picit másra cserélődött – hogy ez milyen irányba tereli a rajongók és a témában szűz néző véleményét, arról alighanem sok különböző véleménnyel találkozunk majd. A Ghost In The Shell érdekes, mi több, izgalmas témát feszeget, azonban az eredeti rajzfilm filozofikus, meghatározó hangulatát csak részben tudta tovább emelni, persze még ennek ellenére is mondhatjuk rá, hogy érdekes akció sci-fi született.
