Garamvölgyi László Bérgyilkos Budapesten regénye nem ropogós kiadvány, csak az olvasása friss.
Kevesen tudják, hogy a dandártábornok rangú főrendőr az írásnak is hódol és negyedszáznál több könyv szerzője. Nem sok rendőr/exrendőr van ilyen, de azért akad egypár hazánkban is.
Garamvölgyi László Bérgyilkos Budapesten című könyve egy tárgyiasult eszme könyv alakban. Magát az eszmét Garamvölgyi László bontotta ki egy 2015-ben megjelentetett munkájában, a címe „Bűnmegelőzés-alapú társadalom”. Ebben felvázolja a globalizációval és annak a technikai/társadalmi összefüggéseivel kapcsolatba hozható bűnözés alakváltásait és a lehetséges védekezés alapvetéseit.
Majd megírta a „Bérgyilkos Budapesten” krimijét,
elméletét sikeresen átültetve a gyakorlatba. Ebben egy fiktív, a megelőzésen [magyarul profilaxison] alapuló nyomozás folyamatát írja le. Mivel krimi, ezért körülményes úgy írni a tartalmáról, hogy az nem akadályoz meg bárkit annak elolvasásában. Van (volt) tehát egy gyanús körülmények között elhunyt férfi, akinek a felesége megkeresi a nyomozó főhőst. A könnyű kiejthetőség végett nevezzük őt Brezánnak. A nő a titkolózós utalásain túl egyebet nem mond el a rendőrnek. Szinte véletlen egybeesés, hogy a rendőr nyomozót volt évfolyamtársa – aki egy banki biztonsági főnök – felkeresi. Egy régebben a bankban megfordult szélhámost fedezett fel az ügyféltérben.
Ezzel egy időben a nívós magyar szálloda brutális verekedéshez hívja ki a rendőrséget. Az egyik fél egy Taylor nevű amerikai, mint kiderül bérgyilkos foglalatosságai miatt körözi az Interpol. Több napja volt már magyar földön. Ami bérgyilkoséknál annyit tesz, hogy a célszemély (ugye milyen szép rendőrségi szó?) még nem érkezett hazánkba. Más esetben egy bérgyilkos nem időzik egy előre megadott tetthelyen (másik szép szó), hanem dolga végeztével az első lehetőséggel eltűnik onnan. Logikus.
Megindul a három szálon a háttérinformáció gyűjtés, érdekes összefüggések és meglepő fordulatok sorolnak elő. Az író megkímél minket a nagyfokú bonyolultságtól. Hamar összehozza ezt a három eseményt egy nyomozati tevékenységbe (ez a kifejezés sem utolsó).
Garamvölgyi László Bérgyilkos Budapesten könyve kísérlet.
Alkalmas-e a magyar bűnüldözés arra, hogy kitalálja egy kitervelt bűncselekmény célját? Ha kitalálja, mit tud tenni egy olyan helyzetben, amikor nincs bűncselekmény, nincsen tettes sőt bizonyíték sincs? Az egész könyv egy elméleti mű krimibe csomagolva. A tehetséges és sokoldalú nyomozó csapat mégis megtalálja a motivációt, az eszközt és rátalál az elkövetés lehetséges módszerére is. Ez mind kell egy bűnügyhöz. Ha tettes még nincs is, de a bűntett elkövetésre kész felderített bűnöző csapat megvan. Kell hozzá még alkalom is az elkövetéshez. Elfogni úgy lehet ha hibát ejt. Persze ez meg is történik, mert másképp nem megy a sztori tovább. Attól kezdve az események igencsak felpörögnek.
Ráhúzzák a gázkart, és jön ami csak a csövön kifér.
Ami a könyvben plusz és nem túl szimpatikus, hogy pandúr szinte egy nyelvet használ rablóval. Az alvilági argóval a rendőrbeszédben megtapasztaljuk a írói szándékot: nyomozás közben kényszerűségből rendőrnek a beleélés képességét [magyarul empátiát] az alvilági ’terminus technicus’ használatával is gyakorolnia kell.
Ami a könyvben mínusz és alapvetően nem szimpatikus, hogy nyomtatásban megjelenhet ilyen mondat egy könyvbeli túszszabadítást követően /Vera a megmentett fogoly és a másik személy a szabadítója /:
„Vera még örült ennyire egy ember közelségének” a 446. oldalon, vagy a megállapítás a 492. oldalon
„…úgyis képbe vannak.” A mondAt Kft. Vácott a nyomdai munkálatokat látta el.
A bérgyilkos Budapesten alkalom egy blikkfangos címadásra,
de az illető rögtön a sztori elején kórházban – nem is akármilyenben, hanem rabkórházban – végzi. Többet a cselekményből elárulni a krimiről nem ildomos, annak minden izgalma maradjon meg a könyv elolvasójának.
