Földünk túlfogyasztásának napja egyre korábban köszönt be, amit nem lehet elég sok helyen és elég komolyan közhírré tenni. Az emberi vívmányoknak se szeri se száma de az önpusztítás mindent visz
Földünk túlfogyasztásának napja egyre korábban köszönt be, mert a világ nem akar tudomást venni arról, hogy ha úgy tetszik, a Földet használatra unokáinktól kaptuk kölcsön. Nem a kizsarolására és az adottságaival való visszaélésre. Az emberiség mintha félne a holnaptól, már ma el akarja pusztítani azt. Hasonlatosan Franciso de Goya „Saturnusz felfalja gyermekét” festményéhez, amely a görög monda szerint azt ábrázolja, hogy utódok általi legyőzetésétől való félszében Szaturnusz felfalta gyermekeit a születésnapjukon.
Francisco de Goya: Szaturnusz felfalja gyermekét
Kétszáz éve készült a festmény, de a mának üzen. A jövőt formálni kell és nem elpusztítani az eljövetelét.
A Föld egy olyan magát elemésztő szörnyetegnek látszik, amely egyre szélsőségesebben működik és megnyilvánulásaival egyre fájóbb áldozatokat szed. Árvizek, hurrikánok, földrengések teszik félelmetessé a világűrből gyönyörűen kéknek és békésnek látszó Föld bolygót. A légköre megbolydult, ózonlyukakat szaggatott beléje az ipart rossz hatékonysággal működtető ember. Üvegházat készít a sztratoszférából a széndioxid-kibocsátással nemigen törődve. Jópár évtized alatt dél-Svédországban lesz olyan éghajlat, mint amilyen tíz éve volt hazánk területén, amely addigra könnyen elsivatagosodhat.
Földünk túlfogyasztásának napja egyre korábban köszönt be. A megzavarodott Földet az ember nevű főemlős piszkálta fel a felelőtlen létével. Rajta kívül nincs még egy olyan lény a Földön, amelyik saját élőhelyét teszi tönkre, mindörökre. A nem túl okosnak tartott elefánt, miután lelegelt egy területet a szavannából, tovább vándorol, hogy legyen a természetnek ideje regenerálódni, és trágyájával ehhez a maga szerény módján még hozzá is járul. Az az elefánt, amelyik ugye nem tanul és nem felejt semmit (vagy lehet, hogy ezt a Bourbonokra mondták a rojalista restauráció után?).
Harminc évvel ezelőtt az a nap, amikorra az emberiség a megújuló erőforrásokat a Földön arra az adott esztendőre számítva felélte, még október derekára esett. Tavaly már augusztus 13-ra ’teljesített’ és idén még öt nappal sikerült korábbra, azaz a rosszabb irányba tovább eltolni az egyensúlytalanságot. Az év maradék részében, szilveszterig számítva már a Föld meg nem újuló erőforrásainak a kirablása zajlik. Az emberiség úgy tesz, mintha a bolygót a török idők szpáhi birtokaként kapta volna meg szolgálataiért. Bár ezért cserébe korábban nem tett semmi jót.
Földünk túlfogyasztásának napja egyre korábban köszönt be. Még nem késő beavatkozni. Az USA volt az egyik alá nem írója a korábbról Kyoto Egyezményként ismert, a széndioxid-kibocsátást regulázó törekvésnek. Legnagyobb ipari szennyezőként nem hajlott az önkorlátozásra. Gyengébb szennyezőképességgel (vagyis komoly iparral nem) rendelkező országok ugyanakkor a fel nem használt CO2-szennyezési kontingensüket eladták az extra szennyezésre vágyó országoknak pénzért. Lásd Magyarország, a kontingenst kihasználni képes nem lévén mégiscsak hozzájárult a rombláshoz.
Számítások szerint 2050-re a tavalyi Párizsi Egyezmény szellemében az aláíró 200 országnak a szénlábnyomát nullára kellene és lehetne is csökkenteni. Az iparon túl ehhez minden emberi lénynek személy szerint is hozzá kell járulnia, nemcsak az egymásra mutogatással, hanem a napi élet döntéseivel. Elektromos autók, LED fényforrások, szélerőművek, napenergia csapdák, stb. csak néhány terület, ami napi szinten a tudatos törődés és a holnap féltése okán hamar hozhat eredményt a károsanyag-kibocsátás és az energiapazarlás visszaszorításában. A Földre nézve a legnagyobb teher a lakossági fogyasztás és annak melléktermékei.
Hazánk 1.3-szoros túlfogyasztással falja fel ezt az évet, ez Luxemburg vonatkozásában 9-szeres szorzó. Ha minden ember hasonlóan viselkedne, mint Luxemburg, akkor évente 9 földbolygó menne rá a pazarlásukra.
Egyetlen Föld, egyetlen emberiség, egyetlen – és egyben az utolsó – lehetőség.
2016 augusztus 08.
