David Baldacci: Kiút c. könyve kémregény lett és a szerző Amos Decker nyomozót nehéz helyzetbe hozza. Baldacci harmadik krimije szól a fényképszerű memóriával balesetből megáldott Ohio-i rendőrről, Amos Deckerről.
Soha nem felejtő memóriája rá nézve kész csapás, nála az idő semmit nem tompít és nem segít neki felejteni, milyen brutálisan veszítette el teljes családját.
David Baldacci most a rendőrt a sztori kedvéért egy FBI kölcsönmunkára adja oda Washingtonba. A nyomozás segítésére vele küldi a fővárosba a korábbról önként hozzá szegődőtt társat, Alex Jamison újságírónőt. Írói szeszélyből a Decker által a siralomházból megmentett sporttárs Melvin Mars is felbukkan Washingtonban.
A történet során körbe érve egymás életét mentik meg, egyik a másikét. Alapból Amos Melvinét, majd Melvin Amosét, végül Amos Alexét. Ja, Alex is egyszer megmenti Amos életét. Mindez egy mellékszálban, ahol egy életveszélyes Latin-Amerikai bűnöző csoportot likvidálnak, míg közben folyvást az alapfeladat miatt fő a fejük.
A fősodor egy gyilkosság kiderítése.
Az elkövetésnek szemtanúként Amos Decker egy sétája során lesz részese.
Egy menő üzleti vállalkozó pont az FBI központi épülete előtt a nyílt utcán ránt pisztolyt. A vele szemben érkező első járókelőt lelövi, a nő azonnal meghal és a férfi rögtön ezután főbe lövi magát a helyszínen.
Mindez villámgyorsan zajlik le, Amos Deckernek annyi ideje is alig marad, hogy a fegyveréért nyúljon.
Érintett nyomozóként viszont megkapja a feladatot, hogy kiderítse mi is volt ez az egész és miért történt meg.
A négyszázegynéhány oldalas könyv első negyedét kínos találgatások sora emészti fel, mellette sok drága időt, mert a nyomozás szinte egy helyben topog. David Baldacci mesterien, patikamérleggel adagolja a feszültséget.
A Patikus
Keveseknek sikerül ilyen jól megmutatni a próbálkozások halmozódó kudarcát legyőzni képes nyomozói tettvágy feszítő erejét. David Baldacci: Kiút c. könyvét olvasva szorítani kezd bárki, hogy a főhősök érdemi előrelépést tehessenek.
A meggyilkolt nőről kiderül, hogy múltjából jó 30 évvel a nyomozóhatóság egyszerűen nem képes elszámolni. Körvonalazódik, hogy egy szürke iskolai tanár álcája alatt valószínűleg a nő kémtevékenységet folytatott az USA politikai központjában, ahol sokaknak napi rutin a hírszerzés.
Az öngyilkos férfiról azt lehet megtudni, hogy családos és dúsgazdag volt. A lelőtt nőt életében nem ismerhette, korábban mégcsak nem is látta. A férfi a gyilkosságot viszont annak biztos tudatában követte el, hogy ezért bíróságon el nem ítélhetik. Ugyanis orvosa nemrég halálos, végső stádiumú sejtburjánzást diagnosztizált az agyában és alig maradt hátra idő a férfi életéből.
Továbbra is csak a miértek sokasodnak
A válaszokhoz a felszínre kínos lassúsággal kerülnek apró információmorzsák.
Amos Decker egyre gyakrabban csak leül és behunyja szemét. Pörgeti vissza mindazt, amit kérlelhetetlen agya rögzít a helyszíni események és a nyomozás során fellelt személyek vallomásai során.
Szinte hiába. Ugyanazt a végtelenített filmet nézi, csak itt-ott kerül elő olyan részmozzanat, amire korábban nem figyelt fel eléggé. Olvasóként olyan, mintha egy filmplázába szánt látványos és sokszereplős hollywoodi monstre film élvezete helyett egy kispiszkosban kellene egy ’B’ kategóriás filmet végigszenvedni.
Aztán az író megkönyörül rajtuk, egyre több dologról bizonyosodhatunk meg és a tények örvendetesen sokasodnak. A kirakós játékba Harper Brown katonai nyomozónő is beszáll, mivel az öngyilkos férfi bizalmas, sőt titkos adatok birtokában volt vagy oda kerülhetett. Magyarázatul cége éveken keresztül kormányzati megbízásokat teljesített, maga a férfi pedig az NSA nemzetbiztonsági ügynökségnek volt évekig a tagja.
A tettes nyilvánvaló, az áldozat adott. Ez az egyedüli biztos fogódzó.
Lehet nem véletlen a könyvcím „The Fix”. Persze magyarítva ’Elintézés’ is lehetne a beszédes könyvcím.
Áldozatnak majdnem végig a szerencsétlen lelőtt nő tűnik, aztán kezdenek a csontvázak szép sorjában kidőlni a kredencből. A hátteret lassan feltárva a gyilkos férfi az eseményeknek sokkal inkább áldozata volt és nem az alanya. Nem beszélve az ebben még őt is felülmúló leányáról.
Ha hátsókerék meghajtásúak vagyunk, akkor most hirtelen húzzuk be a kéziféket, közben adjunk nagy gázt és tekerjük ki teljesen a kormányt – 180 fokban vissza a kiindulópontra! Az FBI központi Hoover-épületéhez.
Miért pont a nyomozók leharcolt fellegvára volt a díszlet a színpadiasan elkövetett duális gyilkossághoz?
Mire az összes mozaikdarab a helyére kerül és az összes válasz valamennyi kérdésre klappol, addigra Amos Decker agykapacitása is a végét járja. Az olvasók szerencséjére a könyv éppen a történet végkifejletéig tart ki.
A csattanó itt kötelezően elmarad, mert a sztori nem innen megismerve, hanem elolvasva igazán izgalmas.
Régóta nem volt kézközelben ilyen csavaros és klasszikus elveken épülő krimi, csak az indítása volt kissé bizarr.
