Daniel Silva: Kémek Háza regénye a már ismertetett Fekete özvegy tavalyi kémregény folytatása és befejezése.
Daniel Silva a korábbi Gabriel Allon mesterkém történetekhez képest lépéskényszerbe került. A Fekete özvegy után programozottan kellett megalkotni a Kémek háza folytatást. A szereplők belső köre adott, a ’főgonosz’ azért maradhatott életben, mert kellett a folytatáshoz.
Az író ugyanakkor megváltoztatta jóval korábbi regényeinek hangulatát és nem biztos, hogy jó irányba. Aki a Gabriel Allon történeteket szereti, azért teszi, mert Gabriel a hazáját szolgáló ’bosszúálló angyal’. Egy személyben remek koponyájú kém és kegyetlen itéletvégrehajtó. Ha úgy vesszük, hivatásos gyilkos és mint ilyen, számára az érzelmek kártyaasztalánál nincs lap osztva.
A korábbi regényekben megrajzolt személyes életében kíméletlen és halálos ellenfelek számos tragédiát okoztak neki. Egy ellene elkövetett merénylet során elveszítette fiát és emiatt a felesége teljes lelki-szellemi összeomlás áldozata lett, reménytelen jövőjű ápolt egy zárt intézetben.
Mindez rideggé és céltudatossá tette Allon személyét. Az író mindezért Allonnak érzelmi kárpótlást a hajdani aktív kémkolléga, Chiara feleségül vételével és ikergyermek születésével nyújtott. Szakmai fejlődésének útját pedig a Moszad igazgatói székének betöltésével rajzolta fel.
Ebbe beágyazódva a Kémek háza a Fekete özvegy folytatásaként viszi tovább az ellentmondásokat.
A világon talán legelismertebb hírszerző ’cég’ feje nem feltétlenül vesz részt tevőlegesen operatív műveletekben. Hasonlóképpen felesége sem utazgathat utána külföldre, hogy egy ilyenfajta akció lebonyolításának utolsó fázisában karjaiba vonja.
Az egész kémfőnök-lövöldözősdi a családi idillel vegyítve nem életszerű, vagy valamit rosszul tudunk.
Maga a történet is fura meggondoláson alapszik. A ’főgonosz’ Szaladin fedőnevű terrorista az ISIS egyik parancsnoka. Robbantások sorát tervezi és hajta végre, az egyiknél maga is megsérül. Az első részt a Fekete özvegy úgy vezeti végig, hogy a moszadosok becserkészik Szaladint. Az orvosnőből kémnek kiképzett Natalie ápolónői álca révén kerül olyannyira a közelébe a súlyosan sérült Szaladinnak, hogy sebeiből kigyógyítva ő maga menti meg Szaladint a haláltól.
Kémvilági nonszensz.
A női lélekben a hippokrátészi eskü felülírhatja a gyilkos kém küldetést? Vagy a Florance Nightingale effektus kapcsolt be?
Daniel Silva elveti a sulykot. A Fekete özvegy végén a felgyógyult Szaladinnak megengedi azt is, hogy Washington kormányhivatalainak a felét felrobbantsa. A kötet Natalie bosszúfogadalmával ér véget.
A Kémek háza tovább emeli a tétet. Egy volt SAS kommandós felhagy virágzó hivatásos bérgyilkos tevékenységével és beáll a Moszadhoz. Kalapáccsal verve szét egy drogdíler ujjait szerez meg egy információt. A kapott hírek nyomán a moszadosok kitervelnek egy fiktív személyt, a költekező (értsd többszáz millió € kaliberű) orosz fegyvermágnást. Ő lesz az, aki fegyverkereskedelme okán a maga közelébe kell vonzza Szaladint.
Natalie orosz feleségként az átoperált arcú Szaladin azonosításához kell, mert a hangját csak ő ismeri. Szaladin leszámolásához a nemzetközivé bővülő kémcsapatnak a marokkói sivatag mélyére kell elzarándokolni.
Szaladin új tervet eszelt ki, megsemmisítése az ultramodern techika révén elkerülhetetlen és létfontosságú. A Szaladin merénylet a hasiscsempészetnek és terrorizmusnak kitett Európát, benne Londont célozza meg. Az akciót Szaladin nem maga akarja végrehajtani és így a robbantás megakadályozása igen kemény dió.
Nem sima terrorista merénylet készül, hanem plasztikbombát hasadóanyaggal kombináló ’piszkos bomba’ felrobbantása a cél. Bekövetkeztekor a keletkező radioaktív sugárzás fél Londont évekre tehetné lakatlanná. Hát még ha a célkörzet a Downing Street 10 és az azt körülölelő kormányzati negyed.
A tét grandiózus, az óra ketyeg. Gabriel Allon újra pisztolyt fog, hogy a világ elkerülje a katasztrófát.
Szövetkezik a rivális izraeli, amerikai, francia és angol hírszerzés. A krimik titka pedig egy csattanó, amelyik nagyot szól.
