A víz világnapja nemcsak elmejáték, az evolucionisták szerint ez az élet bölcsője. Amennyiben az akkori világóceán ringatni volt képes ezt a bölcsőt.
Kellett hozzá még pár természeti erő feltételeinek véletlenszerű egybeesése. Avagy az embert a teremtés koronájaként por összegyúrása hozta létre, aztán a teremtő megpihent.
Akár így van, akár úgy, az ember fizikai válóságában – amikor megszületik – testének 70%-a vízből áll. A Föld felszínét éppen ekkora arányban, azaz 70 százalékban alkotja a víz. Véletlen vagy sem.
Létezésünkhöz elengedhetetlen folyadék, étel nélkül hetekig, víz nélkül csak napokig bírjuk ki a létet. A világ lakosságának kitüntetett és elkényelmesedett igen kis része mehet ki konyhájába. Amikor kinyitja a hidegvíz csapot és azt meg is ihatja egyáltalán nem gondol arra, hogy ez mekkora áldás.
Tovább gondolva a dolgot már-már elvetemültség, hogy fürdőszobájában a melegvíz csapot nyitja ki.
Európa ma még jó helyzetben van.
Lakosságának 96%-a ihat ivóvizet csapból. Eközben az ívóvízzel való ellátottság Afrika egyes részeiben nem éri el a 30%-ot. Ez arrafelé már nem a vízcsapból iható vizet jelenti, hanem az ivóvízhez jutás (pl. teherautóval szállított tartályos víz, 10-20 kilométer gyaloglással elérhető kútvíz) bármely formáját.
A világ vízkészletének mintegy 4 (mindössze négy!) százaléka édesvíz, a többi sós tenger vagy óceán. A víz kémiai és mechanikai szennyezése mára a köztudatba olyan mélyen ivódott bele, hogy a közvélemény felszínesen ítéli el, és az emberek keveset tesznek ellene.
A globális felmelegedés az édesvíz ciklikus körforgását a csapadékképződés során megbontotta. Nem ott, nem akkor és nem annyi eső esik, ahol amikor és amennyit a földművelési tevékenység igényel. Tartós szárazság és özönvíz formájú esőzések egyre gyakrabban lépnek fel, a folyton szaporodó helyi lakosság egyre gyakrabban kerül kritikus helyzetbe. Épp náluk csökken drasztikusan a művelt föld eltartó képessége, ott ahol éppenséggel nőni kéne, hogy a népszaporulattal lépést tarthasson. Inverz folyamat játszódik le és ez éhínség, elnéptelenedés és migrációs folyamatok elindulását váltja ki.
Nem vallási fanatizmus mozgat tömegeket, hanem a víz szélsőséges jelenléte, vagy a víz teljes hiánya, és ennek valamennyi visszafordíthatatlan következménye. Állatállományok kipusztulását beleértve.
A víz világnapja nemcsak elmejáték.
Brazília a forrás, ott tartott világkonferencia után javasolta az ENSZ emlékeztető napnak 1992-ben.
A kevesebb, mint 30 éve kijelölt napot azóta is nem szűnő figyelem övezi. Bárcsak a figyelemnek egy jó része becserélhető lenne cselekvési programokra, párosítva azokat bő hozamú pénzforrásokkal.
Csak a fejlett világon múlik, hogy mire hajlandó a fejlődő világ érdekében. Utóbbiak pusztán önerőből magukon nem képesek ebből a csapdahelyzetből kikerülni.
Sőt ötleteikkel – lásd a földművelés javára az aktuális brazil elnök fakivágási politikája – a világ trópusi őserdőit is beáldozzák. Talajerózió, áradások, a rövidlátás hozza őket egyre lehetetlenebb helyzetbe.
fotó forrása: www.vizvilagnap.hu
