A balatoni lehúzás az autópályán kezdődik amivel nem könnyű megbarátkozni. Ha egyáltalán meg kell…
Városlakóként a Balaton több szempontból jelent jót. A nagy nyílt víz a szabadságot üzeni, az éves rendes szabadságot pedig idén a Balatonnál vesszük ki ugye, a ’kevesebb Adria, több Balaton’ fals lózungjának bedőlve.
A zabolátlan természet jóvoltából, meg a hajszás mai életforma okán az igazi balatoni szezon egyre rövidül. Kevesebb lett a kikapcsolódásra fordítható idő. A zsugorodó bevételekre hagyatkozó szezonális szolgáltatások alig képesek a fenntartható üzletmenetre. A bevétel egyoldalú növelésére ott a jól bevált ősi fegyver, az áremelés. Kohn bácsi ezeréves teóriája – nagy forgalom, kicsi haszon – már nem fér bele a tarolós vállalkozók továbbképzőjébe.
Van egy nép, amelyik belenyugvással ad ki lángosra 500-600 forintot (nincs azon még se tejföl, se sajt), halételre 3000-4000 forintot, korsó sörre 800-1000 forintot, stb., stb. Apropó sör, a pénztárnál a nép mindkét vénáját kínálja csapolásra.
Mert a Balaton az mégiscsak a Balaton, és a jámbor nép pénzáldozatot visz a nagy bálványnak, annak neve lészen Balaton.
Amíg van választási lehetőség, addig a Balaton csak egy opció.
De mi van akkor, ha a tó déli csücskénél Somogy és Zala megyehatárán a 76-os főút alól kirántják a szőnyeget?
Ott más útra nincs opció. Átépítés gyanánt főszezonban szétdúlják, egyetlen sávot hagyva az ellenirányú forgalomnak, szakaszos lámpaváltással bénítva az áthaladást. Közben az M7 okádja az érkező autókat a 76-osra. A Hévíz, Keszthely és egyéb elhanyagolható úti céllal erre kötelezően igyekvőknek nincs más választása.
Kilométeres a sor mindkét irányban, kánikula van és perzsel a nap. Nem kapcsolod ki a klímát, hogy a bőröd ne kezdjen sercegni. Járó motorral szinte vánszorogsz, pazarolod a benzint.
Egyszer azért minden sor elfogy, lekanyarodsz a 76-osról a 71-esre. Ami odafelé horror semmi ahhoz képest, amit a 71-esen szembejövők állnak ki. Fel sem tudnak kanyarodni a 76-osra, azon már eleve dugó van. Visszafelé mindezt be kell kalkulálni.
Az úti célhoz megérkezve megszabadulsz az autótól, kocsi kulcsa talonban. Inkább vonatra szállsz és zötyögsz egy sort, ha szomszéd településeket akarsz látogatásoddal örvendeztetni.
Visszafelé úgy időzítesz, hogy pitymallatkor kelve a lusta nyaralókat jól beelőzhesd. Sokan ezt szó szerint értelmezik és 1-2 kocsi előnyért rally versenyt rendeznek a nyárfával szegélyezett szűk országúton. A 71-esen kifelé várakozó, 76-osra ráfordulni vágyók sora most sem szűnik, csak a hossza változott. Kibírjuk ezt is, a 76-osról az M7 a főcsapás iránya.
Otthonról nem indultál tele tankkal, mi az a pár kilométer a Balaton túlsó végéig.
Ami az óra szerint a végén 200 lett.
Hazafelé az autópályára érve a benzinmutató konyulgat lefelé. Még majdnem 200 kilométer, vonzó egy tankolás biztonsága.
Az első adódó kút a sárga kagyló és nem hiszel a szemednek. Mohók a hollandok, vagy egy nap alatt ugrott fel a benzin ára?
A nyaralóhelyen állomástól függően még 365-370 forint volt. A balatonkeresztúri töltőállomásnál 418,90.
Nem töltőnek, hanem szívónak kellene hívni. Kövér 50 forintos benzinár emelkedés? Mit csináltak az arabok az OPEC-ben, mégis megegyeztek Putyinnal? Vagy netán
a balatoni lehúzás az autópályán kezdődik?
Annyit teszünk a benzintankba, hogy a 200-as táv ne legyen gond.
Gurulunk, jön szembe egy másik benzinkút. Ez magyar, nem külföldi. Ott is a ’418,90 Ft/liter’ világít messzire.
Mire Budaörshöz értünk, a kutak árai megszelídültek, vissza a 365-370 tartományba. Vajon egy Balatonkeresztúrnál leürülő tankkal mit lehetett kezdeni? 100 kilométeren iszik 8 litert, a 200 kilométer extra nafta bő 18 literrel nyolcezerből megvolt.
Megvilágosodtam, ebből ezer ajándék volt a kútnak: levesznek, ha autóddal a Balaton régiójában az autópályán tankolsz.
A minap újra szomjasak lettek a lovak és 271,90 Ft volt a 95-ös új ára. Nem vigasz, hogy a dízel literjéért még többet kérnek.
