Aki látta a Napsütötte Toszkána című filmet, biztosan emlékszik arra a bizonyos fehér ruhára. A történet szerint egy negyvenes éveiben járó, sikeres, amerikai írónő tökéletesnek tűnő házassága egyik pillanatról a másikra darabokra hullik, amikor férje bejelenti, hogy lelép egy fiatalabb nővel, akivel már gyereket is várnak.
Sőt, közös családi fészküket, az irónő által berendezett, meseszép házukat is követelik maguknak. Mit tesz ilyenkor egy illúzióit vesztett, megtört nő, azon kívül, hogy úgy érzi magát, mint akin egy komplett elefántcsorda gázolt át? Hát persze hogy átköltözik a verőfényes, arany-bordó szőlőskertekkel és pimasz-sárga narancsfákkal tarkított Itáliába. Vesz Toszkánában egy lepukkant, régmúlt családi ebédeket és hitvesi csókokat idéző villát, felújíttatja, közben sír-nevet-csalódik-szeret, új barátokat szerez, és végül megint megtalálja a helyét a világban.
A fehér ruha a történet közepe felé jelenik meg, ahol a főhősnő kellemes, egyéjszakás flörtbe keveredik egy olasz macsóval. Aztán elsodorja őket az élet, valahogy soha nem jön össze az új találkozás, pedig próbálkoznak. Ekkor hősünk úgy dönt, kezébe veszi a dolgokat, és beállít az olasz kisváros kicsit bolond, de körülrajongott divatikonjának számító, szőke divájához: „Kellene egy fehér ruha.”
A mondatban benne van minden. Nemcsak „egy” fehér ruha kell, hanem „a” fehér ruha, amelyben ártatlanul, mégis kacéran állhat a férfi kapuja előtt, a tenger mesés kékjével a háttérben, szélborzolta hajjal, szerelmesen csillogó, mélybarna szemekkel.
A divatipar meghatároz
Minden nő ismeri – sőt, ma már egyre tudatosabban a férfiak is – a színek hatalmát. Ez a szerelmes nő a fehérrel azt fejezte ki: „kezdjünk tiszta lappal”, de ha bármelyik nő a világon az első randira felveszi azt a bizonyos kis, fekete ruhát, szintén kifejez valamit: elegáns vagyok és visszafogott, de közben mélységesen titokzatos is. Vagy megkapsz, vagy nem. A színeknek olyan komoly jelentősége van, hogy a divatiparban minden évben meg is határozzák – egész pontosan az amerikai székhelyű Pantone Color Institute határozza meg -, mi lesz adott évben az irányadó szín. A ruhakollekciók, férfiaknak és nőknek egyaránt, ezeknek a színeknek az árnyalataiban jelennek meg a polcokon és az exkluzív üzletek ruhafogasain.
Amikor az idei, 2020-as év színét meghatározták a szakemberek, különösen intuitív állapotban lehettek, ugyanis 2020 verérszíneként a klasszikus kéket jelölték meg. A Pantone igazgatónője, Leatrice Eismena szerint tudatosan nem az erős, felsőkategóriás kéket választották, hanem a kiegyensúlyozottságot, harmóniát, háborítatlanságot jelképező, nyugtatóbb árnyalatot. És ha valamire, erre óriási szüksége van idén, nemcsak a világ szín- és divat kedvelőinek, hanem úgy általában az emberiségnek. A Covid19 sújtotta időkben a klasszikus kék egy kicsit az utazás, a tenger bódító csodája, a lábszárunkat lögybölő hullámok iránti vágyat is jelképezi. Nem beszélve arról, hogy ha bármilyen ruhadarab vagy kiegészítő formájában magunkra öltjük, ez a méltóságteljes árnyalat egyszerűen mindenkinek jól áll.
Fejezd ki magad színekkel
Ám karantén ide, utazási korlátozások oda, a nyár nem is lenne nyár egy nagy adag életöröm, szabadság és szenvedély nélkül, így a szezon divatárnyalatai között (természetesen az örök divatnak számító fekete és fehér mellett) olyan vadító gyönyörűségek is szerepelnek, mint a skarlátvörös és a sáfrány. Leatrice Eismena ezen kívül még számtalan, izgalmasabbnál izgalmasabb színvariációt említ erre az évre: metélőhagyma (Chive), narancshéj (Orange Peel), napfény (Sunlight) és fahéj (Cinnamon Stick). Bármelyiket is választjuk, akárhogyan is variáljuk, egy sál, egy papucs, egy dögös kendő vagy egy kalap erejéig, ezekkel a színekkel nemcsak a divatot követjük, hanem megmutatjuk egyéniségünk harmonikus, megbízható, mégis csipetnyi szenvedéllyel, fűszerrel, vadsággal megbolondított oldalát.
Ahogy a fent említett filmből is kiderül: egy egyszerű, hófehér ruhába is bele lehet sűríteni egy szerelmi vallomást, a „most vagy soha” életérzést. Hogy ez végül a film hősnője számára hogyan sült el, az mindegy is, aki látta, tudja, aki nem, nézze meg. De a filmtől függetlenül érdemes levonni a tanulságot: egy jól megválasztott és magunkra öltött szín önmagában is lehet remeklés, öntudatra ébredés, világra nevetés. Éljünk hát a szabad választás lehetőségével. A paletta – ahogy a fantáziánk is – végtelen.
