Január hava a Szahara hava nem pedig a Vízöntőé. A Földet körülvevő burok nem kívánatos hőmérséklet emelkedése sok meglepetést okoz. Még több visszafordíthatatlan folyamatot indít meg.
A Szaharában leesett hó az Északi-sark felől lezúduló hideg áramlatok kicsapódása Afrikában. Ezt a felerősödött kontinentális hatást Észak-Amerika az olykor -40 fokos szorító fagy formájában érzékeli.
Lehet vitatni a felmelegedés okait, periodikus-e vagy ciklikus. Ki lehet lépni a Párizsi egyezmény széndioxid-kibocsátó önkorlátozásából állami szinten. Viszont nem lehet Grönland zsugorodó jégbirodalmát visszacsinálni.
Nem lehet az alig 20 év alatt kiszáradt Aral-tavat visszacsinálni.
Nem lehet az enyhe télben szilveszterkor nyíló és minden bizonnyal idén elfagyó virágokat visszacsinálni.
Ellenben nagyokat lehet viccelődni az alaposan felöltözött arabokon és elsütni egy-két poént az ottani fűtési számlák megugrásán meg a hűtőszekrény átmenetileg felesleges voltán.
Valami nagyon rossz irányba megy, a földgolyó közel hétmilliárd emberének a zöme nem érzi ebben érintve magát és nem képes mindezt a személyes életére vonatkoztatni.
Fogynak az esőerdők és nő a környezetszennyezés, az óceánokban több négyzetkilométeres összefüggő műanyagszemét-szigetek hánykolódnak.
Az ember bebizonyosodik, hogy szinte az egyetlen olyan biológiai teremtmény, amelyik szó szerint elpusztítja saját élőhelyét, a Föld bármely pontján is tevékenykedik.
Csak a Himalájáról japán és más önkéntesek tíz tonna szemetet hoztak le nemrég, amit a szenvedély hajtotta hegymászók felelőtlenül maguk mögött hagytak. Mind le nem bomló, valódi környezetszennyező ipari termék volt.
Nem vigyázunk a természetre, a vízre, és most már az éghajlatra sem. Sajnálhatja a szánkóipar, hogy ősszel nem létesített depót észak-afrikai eladásokra spekulálva. Mekkora bizniszről maradtak le!
Kép forrása: The Sun online magazin
