WOODY ALLEN Árnyak és köd című filmje csupa talány és sejtelem. A tizenöt évvel ezelőtt megjelent filmet fekete-fehérben forgatták, így hatásosabb a ködös éjszaka homálya és a sötétség.
WOODY ALLEN Árnyak és köd filmje ’film noir’ műfajba oltott paródia. Emiatt félelmetes és nevetséges egyszerre, libabőr és poénok sora váltját egymást. Amerikai filmstúdióban készült és ódon (európai) város éjszakáját mintázza. Egy bordélyházét is, ahol az ildomos fizetőeszköz a dollár.
Az ott említett és megszámolt 700 dollárnyi bankóköteg dublőre azonban jó magyar forint.
Nem hittem a szememnek, de a DVD-filmet visszatekerve és kikockázva egyértelművé vált, íme:
Mia Farrow százforintossal virít a 26. perc történésében, a pénzkötegben egy húszas van legfelül.
A filmkockákon a százforintosnak az eleje tisztán kivehető és így nézett ki régen a teljes alakjában:
20 percre rá az asztalra tett szép rajzú húszforintos hátoldala premier plánban látható, íme:
A magyar bankóköteg tetején a húszforintos a hátoldalával van felül, ennek a frontoldala ilyen volt:
Hogy teljes legyen a kép, itt a hajdan forgalomban volt két másik címlet is, a tízes és az ötvenes:
A magyarok még egy módon kerültek bele a filmbe végérvényesen, a kuplerájban az éppen nem leterhelt örömlányok kuncsaftra várva mesélgettek látogatóikról és a velük megesett dolgokról.
Az egyik egyszer csak kijelentette, hogy a legvisszataszítóbb kliense egy magyar volt Budapestről.
WOODY ALLEN Árnyak és köd filmje elüt attól, amit rendezőként szokványosan csinál és nagyon extrémre hangolták. Célja hogy minden idegenül hasson, még a pénzjegyek is.
Lehet az is, hogy igen prózai a magyarázat és a többször emlegetett dollárokra gondolva a kellékes (vagy másvalaki) nem látta biztosítottnak, hogy a napi forgatás végére nem tűnnek el kézen-közön.
1992-ben a magyar papírpénzeket a filmhez használva nem sokat kockáztattak, fizetőeszközként egyik sem funkcionált 1989 óta. Külföldön még akkor is alig ért valamit az a marék hazai papírpénz, amikor ténylegesen forgalomban volt.
A film a közel hatvan Woody Allen alkotás közül nem tartozik a nagyon ismert és sokat emlegetett filmek közé. Pedig jó kritikát kapott, ezt is jó pár hamisítatlan Woody Allen mondás gazdagítja, miközben valódi gyilkos fojtja emberekbe a szót egy zongorahúr közreműködésével.
Kleinman éji kint létének oka a városlakók által toborzott csapat, amelyik a gyilkos keresésére indult. Kleinman ehhez csatlakozna, ha képes lenne rájönni, mi is lehet ebben az ő feladata. Idegesítően vicces, ahogyan a könyvelő Kleinman (a ’kisember’) csetlik-botlik a köd borította, gyéren megvilágított utcákon.
Élete nőalakjai szépen sorjáznak elő a történések során, erre ő hol vágyik, hol nem. Eközben a vészterhes éjszaka dacára vonzalma is támad, alkalmasint egy gyönyörű kardnyelő nő iránt. E hölgyet, akinek nincs hol álomra hajtani a fejét, Kleinman annyira szimpatikusnak találja, hogy gondolkodás nélkül menyasszonyához ajánlja be, hogy ossza meg vele a kanapéját. Ebből aztán börleszkes botrány fakad és Kleinmant kiseprűzi az arája. Ki tudná ezt hitelesebben megjeleníteni, mint Woody Allen?
És azt, ahogyan a ténylegesen felbukkanó gyilkos elől rettegve menekül?
Pont úgy fut, mint Rowan Atkinson. Közben praclizik.
Krimi csattanóját ellőni nem szép, de most meg lehet tudni, ki a gyilkos. Nem más, mint a fojtogató.
Visszatérve szereplésünkhöz, többszörösen beírtuk magunkat a filmtörténetbe, nemhiába derék nemzet ez a magyar. Ezt a parádés szereposztás és kacagtató-borzongató történet sem kisebbítheti.
