Tengerentúli drámák közül ritkán kerül rivaldafénybe olyan történet, mint a régi város. Szerény véleményünk szerint, megérdemelten kapta Casey Affleck főszereplő az Oscar-díjat.
Az említett díjátadón (melyre legnagyobb örömünkre ismét ellátogathattak, és sikert zsebelhettek be magyar alkotók) szoros versenyben álltak valóban kiemelkedő alkotások. Köztük ha szabad állítani, A régi város (eredeti címe: Manchester by the Sea) is egyedi darab. A film egy nem kevésbé különb színfolt, noha története és műfaja nem nagyszabású.
A cselekmény központjában egy szerelőként dolgozó, nagybácsi szerepet betöltő, szófukar és kissé mogorva magányos férfi, név szerint Lee Chandler (Casey Affleck – Good Will Hunting; Ocean’s Eleven; Interstellar) áll. A cselekmény egy váratlan telefonhívással kezdődik. Lee testvére infarktusban elhunyt, ezért vissza kell térnie régi lakóhelyére, hogy egyedül maradt, kiskorú unokaöccsének gondját viselje.
A csendes városba érkezve látszólag követhető eseményeknek lehetünk tanúi. Ám ahogy egyre több információ bukkan fel, annál inkább egy érzelmi aknamező tárulkozik ki előttünk. Ahogy idővel kiderül, nem olyan egyszerű semmi sem. A gyász, a temetés, az ifjú Patrick, a régi kapcsolatok, minden egyre több problémát hánytorgat fel.
Mindez egy borús, kilátástalan filmdráma előszelének lenne titulálható, azonban bármilyen különös, A régi város egyike azon kevés filmeknek, amelyek garantáltan elszomorítják, majd néhány percen belül megmosolyogtatják a nézőt.
Ez az érzelmi hullámvasút nagy mértékben köszönhető Kenneth Lonergan író-rendezőnek, aki a pszichológiai témájú scriptekben már több jól sikerült címet (Csak egy kis pánik, New York Bandái stb.) is letett az asztalra. Erős jelenetek kerülnek elénk akkor, amikor legkevésbé számítanánk rájuk. Ugyanez érvényes a klisé-szerűséget rendkívül ügyesen kerülő, életszerű dialógokra és konfliktusokra, melyek fanyar humorukkal és az ügyesen megformált karakterekkel képesek enyhíteni az éppen mutatott komorságot.
Természetesen ehhez jó színészek is kellettek, és noha aránylag alacsony költségvetésű produkcióról értekezünk (8,5M dolláros gyártás, a nyitó hétvége óta csak az USA-ban 45M dollár bevétel), remek színészeket sikerült toborozni hozzá. Affleck jól instruált, hiteles módon testesíti meg a félig megkeseredett, félig flegmatikus figurát, ugyanakkor a történet végére valahogy mégis ad nekünk valamit. Nem csak ő, hanem a történet egésze.
De hogy mi az üzenet? Nos, mindenkinek más, de főleg az, hogy az életet élnünk kell, a felelősséget vállalnunk kell tetteink és környezetünk miatt akkor is, ha látszólag semmit nem tehetünk. Végül mindig mi vagyunk azok, akiknek döntést kell hoznia, és részben ez is érzékelhető A régi város végére.
A film érzelmileg sokrétű, összetett, ennek fejében azoknak ajánlott, akik klasszikus drámaiságot keresnek egy életszagú, hétköznapi közegbe zárva.
