Robert Dugoni A Nyolcadik Nővér könyvével a soha ki nem merülő Nyugati Világ kontra Orosz Föld nekifeszülést veti papírra új műfaj mix formájában. Szól még a család kontra hivatás dilemmáról is.
A könyv műfaj szempontjából mibe oltott micsoda is?
Kémhistóriának indul egy kiugrott CIA ügynök reaktiválásával. Folytatódik összoroszországi – persze csak az Uralon inneni így is hatalmas területre szűkítve – egy élet-halál üldözéssel földön/vízen. Ez már nem hírszerző történet, hanem egy egyszerűen lekövethető akciókrimi. Végül tetemes fordulattal egy tárgyalótermi jogi csűrcsavarral zárul.
Kémkedés közben meg lehet halni. Vérre menő emberhajszában nemkülönben.
Fenti játszmáknak az az egy hátránya, hogy nincsenek szabályok.
Törvényesen egy elmarasztaló bírósági ítélet után lehet meghalni, főleg egy háromszoros életfogytossal. Amikor rabruhában a lét fizikai vegetálásra redukálódik, mentális lepusztulás és depresszió kíséretében.
Robert Dugoni A Nyolcadik Nővér olvasója mindháromból kap ízelítőt.
A történetben orosz földön lebukva a CIA-kémmel mindhárom halálnem szembejön a végére. Kémként még csak-csak megvédi magát, akcióhősnek már gyenge. A vádlottak padjára kerülve hajszálnyira van a siralomház.
A Nyolcadik Nővér erőssége a gyengeségeiben van.
A főszereplő végképp nem hős. Nem James Bond, Jack Bauer vagy Jason Bourne. Bár mindegyik iniciáléja J. B.
Neve is csak egy Charles Jenkins, C. J. és tisztességes ember. Ex-CIA műveleti emberként várja második gyermekének megszületését. Nyugdíjas korához közelítve szembesül cége és a rá felvett hitelfedezetként ingatlanjának fenyegető csődbe menetelével. Ekkor varázslatos módon a volt „cége” egy ügy elintézésére kéri fel olyan anyagi ellenszolgáltatásért, ami kirántja cégét és őt a bajból.
A megkörnyékezett ember elgyengülve vállalja. Nem tudja, hogy időközben megbízója teljesen kihátrál mögüle.
Moszkvába érkezvén fenekestül felfordul a világ. Nem akarja az orosz kémelhárítás bekapni a horgot és a mesterien kitalált sztori gellert kap. Az ígéreteket senki nem váltja be, ellenben Charles Jenkinst rövid úton el akarják tenni láb alól. Aki azt hiszi árulót talált, átfordított kémet, egy kettős ügynököt. Helyette a célszemély nő nem hogy tévesen likvidálandó célpont, hanem Jenkins életét megmentő önfeláldozó harcostárssá lép elő.
Innen a sztori egy kicsit veszít a sebességéből
és valóságtartalmából még többet. Bekövetkezik pár irreális, valószínűtlen fordulat. Hogy a könyv utolsó ⅓ része az előzmények miatt hátrányok tengerét zúdíthassa az amúgy józan és a realitás talaján mozgó főhősre.
A könyv erénye a kémként a családja iránt gyengéd érzelmeket tápláló hús-vér ember vívódása. Amikor rájön, hogy megbízója palira vette. Az izgalmi tényező [magyarul faktor] a túlpörgetett menekülés az orosz fővárostól egészen a Fekete-tengerig és azon túlra. Az olvasói jutalom a sztori végén a kissé naiv szálelvarrás.
Némileg erény a(z írói) igazság szolgáltatás. Egyben kétes megnyilvánulás, a kémvilágban ismeretlen fogalom. Nemkülönben a Jenkins nyakában lihegő vérszomjas orosz elhárítótiszt megbékélése, sőt a „baráti” gesztusa. Talán nem spoilerezés, hogy mindez miért van így. Mert ezzel ágyaz meg a szerző a folytatás regénynek szánt AZ UTOLSÓ ÜGYNÖK könyvnek. Ilyeféle sztorikat szeretőknek mindkét könyv jó kikapcsolódást ígér.
Miért a címben a sok leánytestvér?
Mert egy klasszikus kémformula van mögé elrejtve…
A regények a Jason Matthiews VÖRÖS VERÉB trilógia zsánert viszik tovább és némiképp a Daniel Silva vonalat.
