Junicsi Vatanabe Japán Szeretők könyvének megjelentetésével az író szelet vetett és vihart aratott. Alapmotívuma japán nős férfi és férjezett asszony egymás iránti szereleme – csak az a bibi, hogy ők nem egymás férje és felesége.
Ez Európában vagy Magyarhonban nem dráma, csak baj.
Ha semmi mást, csak azt nézzük, hogy hazánkban minden második törvényes házasságot a felek bíróság előtt felbontatnak. Az elvált – vagy házas de sokszor különélő házas – fél akár jogilag vége van vagy jogilag nincs vége a kapcsolatnak, nem fogad önkéntes ’házasélet’ önmegtartóztatást [magyarul cölibátust], nők nem vonulnak kolostorba. Akkor előbb-utóbb külső kapcsolat áll elő, ez bekövetkezik egy pangó házasság idején is. A japán szerző ezt a témát fejti ki a számunkra még mindig alapjában véve felfoghatatlan erkölcsi rendszerükbe ágyazva.
Szerkesztő a férfi, kalligrafikus a nő és egy szakmai találkozás után személyes találkozót kér a férfi. Hógolyóból úgy lesz lavina, ha azt kellő módon és helyen hajítják el. A lavinaveszély akkor állt elő, amikor a nő elfogadta a személyes találkozót. Innen a könyvben nincs megállás, a vágy elsodorja őket. A férfi motivációja birtoklás/uralkodni vágyás a nő felett. A nőé pedig a kíváncsiság és maga a vágy. De a motivációk mindkét résztvevőnél elmennek valamely számukra teljesen váratlan irányba.
Junicsi Vatanabe Japán Szeretők könyve vágy analízis.
Vajon mindent legyőz a szerelem? A regény nem kelti a mindent elsöprő szerelem érzetét, sokkal inkább sugallja a minden korlátot leromboló testi vágy erejét. Olyan környezetben, ahol a napi élet a nőknél ma is kimonóban zajlik sokhelyütt (főleg ha ki akarnak öltözni). Ahol két különböző nemű felnőtt kéz-a-kézben utcán nem mutatkozik. Ahol családtagok összezárnak és kiközösítik a férjezett asszony nőtagot, mert bűnös viszonyba kezd egy férfival. Aki akár nős akár nem, mindegy nekik.
A férfi kollégái viszont irigységgel vegyülő drukkolással kísérik a történetet és sóhajtoznak, bárcsak nekik lenne merszük külső kapcsolatba kezdeni. Ez is a vágy egy formája, csak a gyáva és megalkuvó fajtából. Mire föl ez a vágy? Arra válasz, hogy a vágyakozók kikívánkoznak meglevő kapcsolatukból. Lehet, hogy előtte jó volt (legyünk nagyvonalúak), de már nem az. Annyira nem, hogy az már rossz.
Hősünk főnökeinek viszont van merszük a férfit a kiderülő magánéleti fordulat után ’véletlenszerű időbeli egybeeséssel’ lefokozni, áthelyezni, és még a fizetését is csökkenteni. Miközben a közvetlen főnök férfitársként maga is bámulja a szintén – szakmailag legalábbis – kiközösített férfi merészségét.
Japánban merészség a házasságtörés, máshol elég a gerjedelem.
A Junicsi Vatanabe Japán Szeretők regény amolyan ’A szürke ötven árnyalata’-féle mamipornós részletek sokaságával tarkított történet. Amitől Japánban botránykönyvvé vált és valószínűleg óriási példányszámokat generált. Japán egy olyan hely, ahol a közösség gond nélkül veti ki magából a deviánst, már ha a közösség egyáltalán közösség. Vagy csak végsőkig szabályozott, emellett atomizált individuum/szürkeegér tömeg. A japán fegyelmezett a felszínen, de ez alatt elfojtások tömege munkál. Egy relatíve kicsi, hegyláncokból alkotott szigetrendszer lakható helyein annyira összezsúfolva élnek bő százmillióan, hogy orrot fújni neveletlenség. Lakóhelyen a macskatartás tilos. Ezért van sok olyan vendéglátóhely, hogy mielőtt a kávé kihűl örömszerző macskasimogatáshoz tartanak jószágot.
Az erotikus részek mögött markáns a rendszerkritika.
Törvényszerű-e ilyen közegben az, hogyha életével nem is, akkor halálával tűnjön ki valaki?
Lehet, hogy Victor Hugo ’A párizsi Notre-Dame’ műve japánul is megjelent? Esmeralda és Quasimodo sorsa után a Japán Szeretők kötettel rendezett meg az író egy olvasó-találkozót?
