130 éves a Hauer Cukrászda és Kávéház, a XIX század fordulója óta patinás név a szakmában. Volt nem kis kihagyás a 2017-es újranyitás előtt, de mára már ez is csak egy régi történet.
A székesfővárosban a Rákóczi úton szolgálja ki az oda látogató hazai és külföldi ízvadászokat és légvonalban csak 200 méterre van a New York-tól. Sétálni onnan egy kicsit többet kell, az EMKE érintőleges irányában.
A 130 éves Hauer Cukrászda és Kávéház próbálja menteni a tehetős polgárság életérzését még a múlt század első harmadából. A belsőépítészet túlélt sok rendszert és háborút, igényesebb helyreállítási szándék eredménye a mai enteriőr. Persze nem olyan, mint amilyennek még a császár is láthatta volna. Ellenben a komfortérzet ma vitathatatlanul jobb, mint valaha volt.
Az 1890-ben alapított létesítményt családi vállalkozásként Hauer Rezső cukrász vette át saját nevével 1899-ben.
Az épület nem sarokház, mégis a ‘Sarokház’ volt az egyik emblematikus süteményük,
amitől híresek lettek és visszajártak hozzájuk. Fekvő csoki torta beterítve friss tejszínhabbal – ez a Sarokház. Másik emblematikus készítményük a Hauer-krémes volt, a krémesek krémese.
1945 után a szocializmus realitásai megviselték a cukrászdát, csakúgy mint a tulajdonlási nehézségek.
Államosítás majd privatizálás, félig elbontás majd műemlékké nyilvánítás, csődeljárás és tulajdonosváltás. Szerencsére a márkanév nem ment veszendőbe, bár egy ideig tán vizuális hasonlóság miatt ’Erkel’ néven futott.
Ismét Hauer néven a 130 éves Hauer Cukrászda és Kávéház a 2017. év Szent István napján tárta ki újra ajtaját a kedves látogatók előtt. Különlegessége az a fajta kávéház hangulat, amelyet a Művész, a Centrál, a Gerbeaud próbál megőrizni. Kicsit franciás, kicsit jugendstil, és nagyon nosztalgikus.
Alapkérdés, hogyan tudjuk mi felidézni ma olyan korok hangulatát magunkban, amikor még nem is éltünk.
Ezért finomabb megközelítés, ha az ezen korok hangulata iránti vágyódás az, amit érezhetünk. Ebbe a közegbe lépve a látvány és hangulat ebbéli vágyódásunkkal megsegítve visz minket vissza az időben.
A létesítmény profilja inkább az étkek felé hajlik, még vacsorázni is lehet. A kávéház profil kicsit modorosabb lett, nem tartaná el önmagában a boltot.
Anno 1900 egy valódi kávéházban ‘urak’ töltötték a napjaik egy (jó) részét, meglehetős zajban és sűrű dohányfüstben. Ma ilyet csak kisüzemi méretekben lehet fellelni, a mediterrán országok kínálják még és lehet, hogy már a görögöknél is tilos közben a cigizés.
Fejlődés?
A jó étterem – és a jó cukrászda – nem próbál trendi lenni, a visszatérő vendég a jó kundschaft alapja.
Ezért az étel- és italneműk választékát is jellemzően saját profilja szerint finomítja, nem változtatgat rajta.
Ha azt árulná, amit amúgy mindenhol megkaphat bárki, akkor besimulna a tömegbe és mitől lesz akkor ‘minőségi’, ‘különleges’, stb.?
Örök kihívás a vendéglátás, és igazságtalan módon a sikerei roppant mulandók. A cukrászati műalkotások is percek alatt végzik be. Sőt az a bók, ha tízmásodpercek alatt tűnnek el az édesszájú vendég tányérjáról. A gourmand jelszó ‘habzsolni, nem habozni’. Míg a gourmet a visszafogottan ínyenc fogyasztó.
A Hauer a választék csáberejét a személyzet odaadó kísérő tevékenysége révén teszi igazán vonzóvá.
A nagykörút forgatagából érdemes azt a kis kitérőt megtenni és betérni oda.
