Az érzelmeink méltók a figyelmünkre! Hogy miért? Nos, a lista igen hosszúra nyújtózkodhat, hiszen:
- az érzelmek minden számunkra jelentősnek nyilvánítható kapcsolatban főszerephez jutnak – legyen szó akár a családról, barátokról vagy kollégákról;
- az érzelmekről hajlamosak vagyunk egymással tüzes ellentétben álló véleményeket formálni, ami nem meglepő, hiszen éppoly erőteljesen tudnak felemelőinkké válni, mint életünk megkeserítőivé;
- érzelmeinkre hallgatva képesek vagyunk ésszerű, példaértékű döntéseket hozni, ámbár az is sűrűn előfordul, hogy buzdításukra hallgatva fejjel megyünk a falnak;
- a mindannyiunk életében jelenlévő erőteljes, figyelmen kívül hagyhatatlan érzelmeket mind másként éljük meg, máshogyan értékeljük.
Rendkívüli állítás az, mellyel Paul Ekman Leleplezett érzelmek című könyvének bevezető szövegében szembe találhatjuk magunkat, mely szerint: Az érzelmeink határozzák meg életünk minőségét.
Talán érdemes kicsit megállnunk és eltöprengenünk a kijelentésen, hiszen nem lehet puszta véletlen, hogy az amerikai pszichológus, antropológus Ekmant már több mint hat évtizede foglalkoztatja az érzelmek kérdése. Korábban pedig oly nagy elméket is gondolkodásra ösztönzött, mint: Platón, Pascal, majd Descartes, Spinoza, hogy csak néhányat említsünk.
Értelem és érzelem kapcsolatának alakulásai
Az ész, a gondolkodás, valamint az érzelmek közötti kapcsolat már a korai gondolkodókat is élénken foglalkoztatta. Kezdetben azonban e két terület – tudniillik: az ész és az érzelmek – egymástól teljesen elkülönített területekként voltak kezelve. Az érzelmekről egészen a 20. századig úgy vélekedtek, hogy mindezek kizárólag a filozófusok érdeklődésére tarthatnak számot, mígnem a tudomány ráeszmélt fontosságukra, ahogy arra is, hogy méltatlanul voltak mindezidáig „száműzve” figyelmük elől.
Lássunk néhány kiragadást a korábbi ész és érzelem közötti szétválasztás szemléltetésére – mindehhez pedig a filozófus Heller Ágnes Az érzelmek elmélete című munkáját hívjuk segítségül.
A korai bölcselők az ész érzelmekkel szembeni magasabbrendűségét vallották. Mindennek fényében az ész jelentette az igaz tudásának garanciáját, az igazságot, a jót, a makulátlant, az erényt, a rendet, a romlatlant. Ezzel szemben a kaotikusnak, csalókának, a képzeletet és valóságot összemosó érzelmeket egyfajta véletlenszerű mellékterméknek értelmezték és alacsonyan rangsorolták.
1978-ban Arthur Koestler az érzelmek szinte irányíthatatlan, meg nem értett mivoltát úgy értékelte, mint egyfajta evolúciónk során bekövetkezett végzetes hibát, mely a központi idegrendszerünkben képződött.
A fentiek olvastán joggal merül fel a kérdés: ha az érzelmek tüzes ellentétben állnak mindazzal, ami „tiszta”, ami rendezett, formába önthető és megérthető, akkor egyáltalán miért érzünk és mit jelent az, hogy érezni?
A különféle érzések önmagukban véve semlegesnek mondhatók: se nem jók, se nem rosszak. Ezek a szinte végeláthatatlanul áramló elektrokémiai jelek, különféle üzeneteket közvetítenek a testben. Az egyéni értelmezés, az egyéni szűrő telíti értékkel mindezeket.
Az érzések segítségével az emlékeink sokaságából kiválasztjuk és jelentéssel töltjük fel a számunkra legkiemelkedőbbnek bizonyuló tapasztalatainkat, észleléseinket. Az érzéseink általi szelekciónak rendkívüli szerepe van az emlékezésben, ugyanakkor a felejtésben is. Heller szerint: felejteni tudni éppen olyan fontos, mint emlékezni.
A magyar származású, Ausztráliában élő és alkotó szociálpszichológus, egyetemi oktató Forgács József (Joseph P. Forgas) Az érzelmek pszichológiájában hangsúlyozza az érzelmek társas helyzetekben betöltött kulcsszerepét.
Az érzéseink erőteljes hatást gyakorolnak gondolatainkra, gondolkodásmódunkra, személyközi viselkedésünkre, ítéletalkotásunkra, döntéshozatalainkra, kimagasló szerephez jutnak a társas megismerés során. A 20. század végi kutatások ráirányították a figyelmet arra, hogy az érzések átélésének képessége nélkülözhetetlen eleme az alkalmazkodó viselkedésnek.
A neurobiológiai kutatások rámutattak arra, hogy az érzelmeink a gondolkodásunk meghatározó összetevőiként tarthatók számon. Képesek irányítani a teljes információfeldolgozási folyamatot – beleértve a memóriát, a gondolkodást, a megismerést, a következtetést, a döntéshozatalt egyaránt.
Az érzelmek életünk szerves irányítóiként beleszövik magukat minden apró mozzanatunkba, befolyásolják a szervezet jóllétét.
Siker és intelligencia
Igen ám, de melyik intelligencia befolyásolja leginkább az egyén számára mindazt, ami sikernek mondható: az értelmi intelligencia, avagy az érzelmi intelligencia?
Travis Bradberry és Jean Greaves az Érzelmi intelligencia sikerkalauzban kijelenti, hogy az egyének értelmi színvonala, briliáns elméje, magas iskolázottsága sok esetben nem feltétlenül jelent zöld utat a siker felé. A szerzőpáros mindehhez hozzáfűzi azt is, hogy a fejlett érzelmi intelligenciájú emberek a birtokukban tudhatnak egy olyan különleges képességet, hogy ezzel olyankor is sikeresek legyenek, amikor mások képtelenek erre.
Amennyiben szeretnél mélyebben belemerülni a témába, úgy – a fentiek mellett – a következő olvasmányukat is ajánljuk figyelmedbe:
Sharon Begley – Davidson Richar J.: Az agy érzelmi élete
Forgács József: Érzelem és gondolkodás
Marco Rauland: Az érzelmek kémiája
Daniel Goleman: Romboló érzelmek – Hogyan legyünk úrrá rajtuk?
Esther Hicks – Jerry Hicks: Az érzelmek megdöbbentő ereje
Természetesen a sorból nem hagyhatunk ki egy izgalmas, saját érzelmi intelligencia szintet feltérképező teszt et sem.
















