Karl Benz az első automobil feltalálója Baden nagyhercegség Mannheim városában jelentkezett a nagy horderejű találmánnyal. Megnyitott vele egy utat, amit később autóiparnak neveztek.
Az automobil mint kifejezés mindent megmagyaráz. Nem ökör/szamár/ló húzta a járművet, hanem magát tolta előre a saját erejéből. Erőforrása a belsőégésű motor őspéldánya volt.
Üzemanyaga a benzin egyik tulajdonságát kihasználva jutott az égéstérbe. Egy teknőnyi benzinben ázó textilkupac párolgása által jutott a motorba, ahol egy elektromos megszakító szikrája gyújtotta be. Hatalmas ötlet a dugattyús elven működő erőátvitel, amelyet a begyulladó benzinpára tolóereje működtet. Négyütemű begyulladás lökései hoztak létre egy teljes 360 fokos körmozgást, amit lendkerék forgása stabilizált. Egy jármű gyorsabb haladáshoz több üzemanyagra volt/van szükség. Egy tányérszelep szabályozta a bejutó üzemanyag mennyiségét, ezt egy himba felpörgéséből eredő függőleges szelepnyitás biztosította. Nota bene a porlasztó [magyarul karburátor] csak 9 év múlva lesz Bánki Donát és Csonka János találmánya.
Karl Benz közel ezer köbcentis motorja percenkénti 400-as fordulatnál majdnem egy egész lóerőt* volt képes kifejteni.
A dugattyú olajozása felülről csepegtetős megoldással történt.
Karl Benz az első automobil feltalálója egykilós motorblokkot alkalmazott
A történelemkönyvben 1886-ot írunk. Wilhelm I. – barátságosabb nevén első Vilmos – alig 15 éve az egyesített harminckilenc német királyság, fejedelemség, hercegség által létrehozott kisnémet egység porosz császára. Ebben a mozgalmas időszakban a tudós agyak is zakatolnak és az első automobilt Baden tartomány egyik városának korszakalkotó szelleme alkotja meg. Nem messze van onnan Heidelberg világhíres egyeteme.
Az 1886-ban jogi oltalmat elnyert Benz Patent-Motorwagen konstrukció hátsómotoros erőforrása a háromkerekű járgány acélküllős kerekeit hajtotta. Fogaskerekes dupla láncmeghajtás révén jött létre a mechanikus mozgás. A nagy átmérőjű kerekeken tömörgumi futófelület biztosított egyfajta komfortot.
Karl Benz az első automobil feltalálója háromkerekű konstrukciót választott, az első kerék a jármű stabilizálás mellett a kormányzást szolgálta. A fafelületű fékezéses megoldást neje, Berta Benz újította meg és tette használhatóvá azt a bőrrel bevont pofafék kitalálásával.
A technikai érzékkel megáldott hölgy sok más módosítást is kifundálva állt anyagilag is a találmány háttérben.
Az automobil fapados volt a szó eredeti, klasszikus értelmében. Talán pont Berta asszony gondolta ki, hogy a ‘bak’ ne faléces pad, hanem bőrborítású, töméssel felpuhított karos ülőalkalmatosság legyen.
Berta Benz úgy került az ipartörténetbe és a történelem lapjaira, mint elsőként automobillal hosszú távot megtevő ember. 96 km útszakasszal a háta mögött az első távolsági autós volt első Vilmos halála évében, 1888-ban. A Model 3 néven futott automobil motorja már két lóerős volt, amivel a hölgy akár 15 km/h sebességre is szert tehetett.
Két dolgot meg kell állapítani.
Férfinemű olvasóink kisautókkal meghitten töltött gyermekkorukban ezért tudtak lendkerekes autóval játszani, mert Karl Benz száz éve ezt kitalálta. Másik találmánya szintén mély nyomot hagyott az autóiparban. Kelet-Németországban – közkeletűen a kommunista DDR rezsimben – 1957-től bő negyven évig a Trabant autóban a motor üzemanyag adagolását szintén a pörgő himbás tányérszelep szabályozta. A műanyag karosszéria után nem sokat vacilláltak az elvtársak a benzin továbbításával. Gravitációs tartályból folyt le és kézi csappal lehetett elzárni, ha az autót biztonsággal akarták leparkolni. Még száz évre rá, 1989-ben is a 0.7 literes kéthengeres Trabant motor maximum 18 lóerőt volt képes kipréselni magából, akár 90 km/h sebességet is elérve.
Így készült a Trabantból 3 millió darab, minden (kelet)német kisautója, nagynak ott volt a Wartburg. Trabantként hivatalos neve P70 volt. A “P”-je a német ‘Personal’ és a személykocsi kategóriát jelöli. Letűnt birodalmi csökevény, hogy Hitlerék “V”-je a ’Volks’ a népet jelentette a Volkswagen népautó nevében.
Hol tartunk most? Megbizonyosodni erről elég egy pillantás a Ferrari 488 Pista olasz lóerőműre.
* A lóerő (LE) mára elavult mértékegysége azt a munkamennyiséget jelöli, amivel 1 másodperc alatt 1 méterre lehet 75 kilót eljuttatni. Miért pont 75 kilót? Mert ennyi volt egy átlagember testsúlya és azért lehetett az akkori világ mértékegysége, mert szemléletesen felelt meg egy lovasával a hátán lépegető ló (4 km/h) teljesítményének.
képek forrása: www.cgtrader.com
