Földünk haldoklik és ez a honlapunk kezdeteitől fogva hír volt. Az ember az aktuális naptári év derekán alig túlhaladva – az egész évre szóló megújuló Földforrásokat tekintve – az adott évre vonatkozóan már kizsákmányolta azt.
Egy évben szinte két évnyi megújuló forrást pusztítunk, azaz éppen hogy nem tud megújulni. Egyre inkább szűkülő alagútban nyomakodik az ember, amibe máris beszorult. Számára visszafelé már nincs kiút, ezt már csak előre lehet megtalálni, ha egyáltalán.
Három éve még a számítások szerint augusztusra esett a fordulópont, tavaly már júliusra és idén szintén.
Netán ujjongni kellene, hogy nem hátráltunk még tovább? Hogy a veszteglés már fél győzelem? Amikor régesrég csakis előre kellene haladnunk?
Abba az irányba menni, aminek a végén a normális állapot az, hogy pont szilveszterre használtuk ki az összes lehetőségünket. Az optimálistól az még messze van, mert akkor a tárgyévben nem éltünk volna föl mindent.
Hagytunk volna valamit rosszabb időkre. Hagytunk volna valamit a gyerekeinknek, meg az unokáknak is.
Hát nem hagy(t)unk.
Magunknak sem, a jövő generációinak sem. Pedig a Földet az unokáinktól kaptuk – kölcsönbe.
Az emberiség nagyra van magával, eljutott a Holdra is (bár a hatvanas évek óta olyan generáció is felnőtt, hogy sokakat képesek bizonyos szándékok megingatni azzal, hogy midez csak hírlapi kacsa).
Közben Elon Musk azon töri a fejét, hogyan utazhatunk el a Marsra nem tesztűrhajósként, hanem földi emberként.
Jó lesz, ha belehúz, mert nem sok ideje maradt a megvalósításra.
Aki látta gyerekével a Wall-E animációs filmet, jó közérzettel ment vele haza? A filmben a Földről – a tehetősek – rég elmenekültek egy csillaghajón, eközben egy romantikus lelkű robot kóborol a szeméthegyekbe fullad Föld kisértetvárosának roncsutcáin. Mindez gyerekeknek szánva.
Aki látta az Elysium tudományos-fantasztikus köntösbe bújtatott ijesztést, jó közérzettel ment haza? A filmben a Földről – a tehetősek – rég az általuk mesterségesen keringetett űrkolóniában dőzsölnek, és nem engedik maguk közé a Földön rekedt halandókat, akik szegénységben és nyomorban tengődnek.
Nyilvánvalóan mindenki hazament és legyintett egyet. Csak fikció az egész! Mire képes mára a komputergrafika!
Mert ha nem úgy lett volna, meglátszana valami az emberiség eszméléséből. Az egyik tízéves, a másik ötéves film.
Már nem a Földet kell megmenteni, hanem magunkat. Ehhez a Föld megmentése csak az első lépés a hosszú úton.
/ Lao-ce: “…ezermérföldes utazás egyetlen lépéssel kezdődik.”/
Az akadályok azért vannak, hogy elhárítsuk.
Donald Trump hebehurgyán kilépett a párizsi klímamegállapodásból.
Az idén Brazília elnökévé választott Jair Bolsonaro minden idők legnagyobb trópusi esőerdő irtásában segédkezik.
Szibériában árvizeket okoz az illegális fakitermelés mértéke, erre Putyin orosz elnök igéreteket fogalmazgat.
Ha nagyon fontos országok élén embereknek ezt szabad, akkor mégis mire számítunk, mire számíthatunk?
Idézet a Magyar Kurír által közölt LA STAMPA olasz napilapnak adott Ferenc pápa-interjú fordításából, a Szentatya így fogalmazott:
“Az Overshoot Day [a túllépés vagy más néven túlfogyasztás napja]: július 29-én kimerítettük a 2019-re jutó összes megújuló erőforrást. Július 30-tól elkezdtünk több erőforrást felélni, mint amennyit a bolygó egy év alatt újratermelni képes. Ez rendkívül súlyos.”
(a 2019. augusztus 09-én megjelent lapszámból)
Felejtsük ki, hogy katolikus vallású. Felejtsük ki, hogy egyházi személyiség. Felejtsük ki, hogy hívő ember.
De ne felejtsük ki, hogy azon a napon csak egy a hétmilliárd ember közül:
7 000 000 000 ember él 2011 óta a bolygónkon.
