Retro kávéfőzők a spájzban lelhetők fel legkönnyebben, főleg ha van nyugdíjas korú vagy egy dédnagymama a családban. A minap hirtelen felindulásból összetereltem három spájz kávéfőzőit.
Csak azokat, amelyeket nem a szarvasi Vas és Fémipari Vállalat gyártott és nem is az olcsó olasz és egyéb főzőket (amelyek pont olyan elven működnek, mint a szarvasiaké).
Egyszerűen lenyűgöző volt látni együtt az aluminium csodákat. Az ember mit meg nem tesz azért, hogy a forró kávét szürcsölhesse. Mellesleg egy vagyon áll a stelázsin, de erre még visszatérünk. Egytől egyig magyar termékek.
Ha valamilyen elv szerint kellene csoportosítani a kimustrált darabokat, akkor első látásra adódik a distinkció: vagy kicsurgós vagy kiöntős kivitelben készültek.
A cikket ketté kell emiatt választani, most a kicsurgós változatokat vesszük közelebbről szemügyre.
A kicsurgós kávéfőzők valahogy robusztusabbak és ez mérettől független jellemzőjük.
Legkisebb testvér a Pluto névre hallgató zömök darab, emlékeztet a Csillagok Háborújából a guruló-prüntyögő R2-D2 robotra.Csak épp nem gurul, ami jó.
Amikor mozogni támad kedve, akkor inkább repülni szeret, ami nem jó. Ha a túltömött darálmányt a gőz nem tudta leküzdeni, akkor a biztonsági szelepet feszítette szét és ilyenkor (főleg a nagy lángot adó gáztűzhelyről) Pluto szerette közelről szemügyre venni a konyha fehérre meszelt falát. Igyekezete, hogy létével nyomot hagyjon, legtöbbször olyan jól sikerült, hogy a háziasszony elsírta magát gyönyörében.
A Pluto a darált kávét tartalmazó lyukacsos tartó rászorítására menetes tetőt kapott gumitömítéssel.
A lehető legegyszerűbb szerkezet és a kávé is hamar kijött belőle. Egyszemélyes eszpresszónak lehet nevezni, és nagyon nem volt mindegy, hogy olcsó Karaván, vagy decensebb Omnia jött ki a darálóból.
Nem volt szabad finomra darált kávéval megtömni, különben a fejvesztve menekülő háziasszonynak az útitársa (oroszul szputnyik) lett, lehetőleg fejmagasságban.
Retro kávéfőzők a spájzban más kialakítást is kaphatnak, mégha kicsurgós kivitelűek is. A Minipress és a Midipress megoldások menetes tetejű szorítókengyellel rögzítették a fedelet a megtömött kávétartóra.
A víz mindig csapvíz volt
és az aluminium öntvény tartályának belső falára a csíkok is be voltak öntve, meddig kell vízzel feltölteni. Ezzel el lehetett játszani kicsit, kevesebbre vett vízből ‘ristretto’ is kicsuroghatott.
A nagyágyú a csapatban a Midipress 6 személyes változata. Rakétára emlékeztet, legalábbis amilyen képzete akkoriban az embereknek egy rakétáról lehetett. Az ötvenes évek vége és hatvanas évek eleje, amikor a kubai rakétaválság (1961) volt, és az alkalomhoz illően sokszor kerültek szóba ezek a repülő tárgyak.
Pirx pilóta kalandjai a Magyar Televízióban is ilyen ihletésű díszletek között zajlottak.
Citromfacsaróból űrállomás, villanyvasaló-nyélből vezérlőpult navigátor, kávéfőzőből űrhajó.
Ami a villanyt illeti, a talált kávéfőzőknél mind gáztűzhelyen vagy rezsón kellett a kávét főzni, egy kivételével. A Midipress a kivétel, villanyvezetékes megoldás és konnektorról kell működtetni.
Megfelelve az akkori magyar szabvány elektromos előírásainak, bakelit talpába bele is sült az embléma.
Ez szovjet örökség, az ottani szabványok az ötágú csillagba foglalták a szöveget, ezt a sablont vettük át.
A bakelit talp maga az ipartörténet. Kávéfőzőt akkoriban ki gyártson, ha nem az Autófelszerelés és Iparcikk ISZ (Ipari Szövetkezet). Ennyi idő távlatából a papírragasztású gyártási sorszám még mindig rajta. A 225. darab volt.
Amikor a havibér párszáz forintnál nem volt több, abban az időben 135.- forintot kellett érte fizetni.
Egyik példánya a Göcseji Múzeum exponátuma, a történeti tárgyak gyűjteményben, leltári száma is van.
Már 2008-ban, amikor oda került olyan eszköznek találták, amely megérett a múzeumi kiállításra.
Az alábbi kép tanusága szerint ezek a retro darabok míg kívülről sokfélék, belülről viszonylag egyformák.
Folyt. Köv.
Retro kávéfőzők a spájzban
A cikk folytatását IDE kattintva éred el!
Szóljon hozzá