Ausztria, 1956-ot írunk. Magyarországról menekültek érkeznek, ahol a szovjet tankok épp most zúzták szét a változás reményét.
1956 október 23.-án Magyarországon kitört a sztálinista terror elleni forradalom és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharc, amelyet mindössze tizenkét nappal később levertek. A következő két hónapban 180 000 magyar lépte át az osztrák határt.
Az 56-os menekültek barátságos fogadtatására, a lakosság segítőkészségére az osztrákok a mai napig büszkék.
A menekültek kezdetben sok önkéntessel találkoztak, akik szívélyesen fogadták az embereket, elszállásolták és ellátták őket, gyakran lovas kocsikon és traktorokon vitték magukkal. A gazdák a visszaemlékezések szerint elkergették a határőröket.
A szociáldemokrata belügyminiszter, Oskar Helmer már 1956. október 26-án elrendelte, hogy kivétel nélkül minden magyar menekültnek menedékjogot kell adni. Október végén Franz König érsek elnökletével megalakult az Osztrák Nemzeti Bizottság Magyarországért.
[Oskar Helmer 1887-ben Gátán született. (A mai Gattendorf -Burgenland- településen)]A segélyezés jól szervezett volt, a Caritas, a Volkshilfe, a Rotes Kreuz például számos magánszállást hozott létre a menekültek részére. A menekültek nagy száma miatt azonban 1956 novemberének végére a kapacitások kimerültek.
Az emberek tömegesen jöttek át a határon Burgenlandba, a legtöbben gyalog és kevés csomaggal. Az osztrák fegyveres erők és segélyszervezetek meleg étellel látták el őket. Sok osztrák pénzt és játékokat adományozott, később pedig segítettek a magyaroknak munkát és lakást találni.
A fogadtatás rendkívül barátságos volt
– emlékszik vissza egy akkori menekült az első ausztriai napjaira. Miután 1956. december 27-én átjutott a határon, egy idős csendőr begyűjtötte őt a többi menekülttel együtt egy vasútállomáson, ahol karácsonyi kekszet, narancsot, banánt kaptak, másnap pedig a traiskircheni menekülttáborba vitték őket. Onnan aztán gyalog indult Bécs felé, de rövid idő múlva egy autós elvitte és egész úton szórakoztatta.
Ez volt Ausztria.
Legfeljebb 30 000 magyar maradt Ausztriában. A menekültek az első naptól kezdve dolgozhattak, egyetemi ösztöndíjat kaptak, ingyen használhatták a tömegközlekedést. Akik akartak, néhány év múlva állampolgárságot kaptak.
A magyarok többsége nem a megtorlások elől menekült, hanem egyszerűen csak jobb életet remélt
– mondja Murber Ibolya történész. A Magyarországról érkezők automatikusan politikai menedékjogot kaptak.
A történelmi tanulmányokban már régóta cáfolják a magyar menekültek készséges befogadásának mítoszát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a sokat emlegetett szolidaritás nem létezett. Ez különösen az 1956. november 4. utáni első napokban volt nyilvánvaló, amikor néhány hét alatt 180 000 magyar áramlott Burgenlandba, közülük 70 000-en a híres andaui hídon át. Később azonban a hangulat megváltozott, a politika közbeszólt.
A kormány nem puszta jótékonyságból cselekedett, a válságban lehetőséget látott arra, hogy Ausztria hírnevét öregbítse a világban. Ráadásul kezdettől fogva feltételezte, hogy a menekültek gyorsan továbbutaznak más országokba, ami a legtöbbjüknek sikerült is.
1957 januárjára 70 százalékuk már elhagyta Ausztriát.
Emellett
Ausztria az első pillanattól kezdve nagymértékű nemzetközi pénzügyi támogatást kért és kapott
– mondja Sarah Knoll, aki a Bécsi Egyetem Kortárs Történeti Intézetében az „Ausztria és a kommunista menekültek” témát kutatja.
Az, hogy minden ilyen jól sikerült, alapvetően nem a kormányzat és a nemzetközi szervezetek érdeme.
Forrás:
