Hartay Csaba „Köszönöm a befogadást” könyve nem akar vicces lenni és remélhetőleg ezt sikerült el is érnie.*
Az író, aki egyébként költő, vészes képet mutat kies hazánkról. Tükröt, amelyik jobb lenne ha görbe lenne, de nem az. Ha olyan görbe tükör elé áll egy kövér ember, amelyik slankít, a tükörből visszanéző alakot normálisnak látja. Hartay Csaba nem is tükröt tart elénk, hanem inkább üveglapot. Az író ebből a síküvegből szemüveget készített és papírra vetette azt, amit látott. Rajta keresztül a valóság nem torzult, színei sem változtak. Formailag Örkény István Egypercesek módszerét követi. Abszurd, groteszk, provokatív módon.
Ahogyan vaksötétben egy pillanatra felkapcsolunk egy zseblámpát és a villanásnyi idő alatt látott kép beég a retinába.
A mozgó világból így kimerevített állóképeket a tudatból nem könnyű kitörölni. Pedig egy ösztönös igyekezet ezt diktálja.
Mert Hartay Csaba „Köszönöm a befogadást” munkájától legszívesebben menekülne az elme.
A baj az, hogy nem tud.
Ez olyan, mint a cigarettázás: ártalmas annak, akinek a szájában van a cigi, büdös neki is meg a környezetének is. Mégis újra rágyújt, kell a büdösség és környezetében az emberek is lehetőleg szenvedjenek ettől egy kicsit.
Efféle passzív dohányzással fel lehet venni a küzdelmet, de a Hartay Csaba által láttatott világgal szemben ez nem megy.
Spártai szigorúságú karcolatai ütnek. Örkénytől abban sem tér el, hogy olykor megenged egy-egy hosszabb lélegzetűt, hogy kapjunk kis levegőt, aztán öt-hat-tíz lakonikus rövidségűvel gyomorütések sorát viszi be úgy, hogy a végére kiszorul belőlünk a szusz.
A fuldoklás oka a szellemi oxigénhiány, amit az író szóhasználatával direkt fokoz. A párbeszédekhez olyan mondatok és kifejezések elemeit használja, amivel plasztikusan jeleníti meg az eszmecserék eszméletlen gondolatnéküliségét. A könyv lapjain szereplők sokan kommunikálnak szóban úgy, hogy beszélgetéseik nulla információ-tartalmat hordoznak. Elsősorban egymás számára, de az olvasó felé is. Az írói szándék nyilvánvaló, a mondanivalótlanság üres panelek csereberéjén keresztül tör felszínre.
Nem különben a sekélyesség, az író által megfigyelt embertípusok vagy viselkedésmódok megjelenítései fájdalmasan találóak.
Anyanyelvünk a szemünk láttára – az olvasott szöveg sorain át – silányul el. Tartalmi közlendők helyett utalások vannak, hogy mit is gondoljon a beszélgetőpartner. “Érted?” Az író a dialógus nélküli történetekben is szándékosan ilyen módon munkálkodik az agyunkon. Rossz érzékelni a dokumentált szellemi ürességet. Látni a másik ember iránti respekt hiányát, ahogy nem mond semmi értelmeset, csak szóval tartja a másikat. Berántva a másikat abba a mikrovilágba, ahol egyik félnek sem kell már gondolkodni.
Ahol minden tök jó, zsír és durva, vagy tahó, proli és sz*r. Szimpla és végletes szókészlet, egyagyú elmék mankójának sarkítva.
Az elrettentés nem könnyű műfaj.
A módszerrel íróként azonosulni kemény dió. Általa az olvasóra hatni és elérni nála, hogy berzenkedve utasítsa el ezeket a sztorikat és üzenetüket. Aztán az olvasó szépen rájön, hogy a saját életében ha nincsenek ilyen szellemi üresjáratok, az bizony képmutatás. Nemhogy nincsenek, hanem állandósulva fojtogatják a napi beszédet, az anyanyelvet. Alattomosan megtámadják a szuverén kifejezésmódot és végül lebénítják a gondolkodásmódot magát. Végtermékként takarékon üzemelő/kómás agyak ajánlanak cserére értelmetlen tartalmakat más, hozzájuk alacsonyodott egyenagyaknak.
A karcsú könyv utolsó fejezetének a címe ‘NYOMTATOTT FACEBOOK’. Ügyesen megoldva, hogy nagybetűvel kezdődjön a második szó is. Igazából kisbetűvel kellene szerepeljen mindenhol, mint ‘nemecsek ernő’ neve, mert szintén egy árulóval van dolgunk.
Mark Zuckerberg már nyilvánosan is megbánta, hogy találmánya mekkora torzító tényező bizonyos folyamatokban. Minden nap(?) Megkérdőjelezve az igaz szó értékét, a józan kommunikáció erejét, erodálva a másik ember idejét/tevékenységét/életét.
Hartay Csaba ezért választhatta munkájának a „Köszönöm a befogadást” címet. A befogadás nem árvagyereké, kóbór cicáé vagy migráncsoké. Viszontlájktásra! A címválasztás és a mögöttes figyelmeztetéssel kész felkijáltójel.
Az Athenaeum Kiadó vállalta a megjelentetését. A kiadvány külalakjában igencsak elüt más ma megjelenő könyvektől. A kötésterv is üzenet a végletesen egyszerű szimbólumával. A borító elöl egy mobiltelefon kijelzőjét láttatja, a borító hátoldalán ott a szimbolikus kameralencse és vaku. A nyomdából a két körfelület fényes felülnyomással került ki, élethűen üvegre hasonlítva. A frontoldal Hartay Csaba saját ‘facebook’ oldala, az alatt egy megjelenített poszt az általa ‘Viharsarki Kattintós’ néven futtatott oldal bejegyzésével.
‘Minden fejben dől el. Kivéve az összecsukott vasalódeszkát, az a szobában dől el.’ az író saját idézeteként.
Ez vicces, de Hartay Csaba „Köszönöm a befogadást” könyve NEM VICCES.
A droid gondolkodás hatalomátvételét megelőző utolsó percek látlelete. A droidság érthetetlen sebességgel terjed. Ennek a sebességnek a ‘facebook’ az igazolt akcelerátora, amihez a mobil telefónia megléte kell háttérnek. A könyv kötésterve is erre épít, a könyv fizikai arányai is egy tepsifont formáznak. Méretével a könyv a farzsebbe éppen befér, akár egy valódi teló. Vele a farzsebben leülni nem lehet, ahogyan a könyv sem a megnyugtatásra készült.
Drukkolni kell, hogy a könyv elérje a befogadás ingerküszöbét. Írója ezt megköszönte előre. Szorítani kell azért, hogy neki legyen igaza.
? idézet a könyv ‘Életem’ című történetéből (p. 152)
* ha a könyv mégis vicces akar lenni, akkor követte a szórakoztatva tanítás elvét, de lehet hogy ezzel csorbult az üzenete
Szóljon hozzá